Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században

nak, mint az úthelyzet saját érdekű megszépítésének tekinteni. Hogy az utak kövezése a rendelkezésre álló erőforrások szűkössége miatt mennyire vontatott volt, ahhoz még az alispáni jelentés más részei is szolgáltatnak igen konkrét ténymegállapításokat. így pl. kiderül, hogy a nagy távolságokról beszerzett kőanyag magas szállítási költségei miatt az 1890-es években átlag 3 km utat köveztek le Somogyban.*

5

' Hogy ezt a csigatempót érzékelni tudjuk, vegyük számításba, hogy ekkor még mintegy 400 km th.-i út volt kiépítetlen, tehát a 3 km/év tempóval 13 3 évig tartott volna csupán a megyei utak kiépítése, és akkor még hol van az előbbinél sokkal elmaradottabb községi úthálózat kövezése, amelyhez a községeknek még kevesebb anyagi erejük volt. Fenntartásuk meghatározó módjának továbbra is csak az útkaparás - tehát a hepe-hupás felszínek egyengetése, a kátyúk feltöltése - ígérkezett.

04 Pedig azt már FEST V. kimutatta, hogy még az 1870-es évek színvonalán épült kövesutakon is a nagyobb raksúly, a gyorsabb és biztonságosabb szállítás, a kisebb vonóerőigény, a kevesebb éjszakázási költség következtében mintegy 2,2-2,7-szer olcsóbb a személyfuvarozás, mint a nyers földutakon. A községi utak állapotáért az érdekelt községek képviselőiből alakított útbizottságok voltak a felelősek, működésüket, ill. a községi utak állapotát az alispán utasítására a főszolgabírók és tőlük függetlenül az államépítészeti hivatal közegei ellenőrizték. Utóbbiak a kiépítetlen utakat évente ötször járták be, dc arra évenként legalább tízszer volt szükség, mivel a földutakat minden nagyobb esőzés megrongálta, állapotuk gyakran és gyorsan változott.

0,3 A megye többször kért nagyobb állami segélyt a mezőgazdaság árutermelését veszélyeztető, tarthatatlanul rossz útállapot radikális megjavítására, de végül is önerejére kellett támaszkodnia. Scholcz Gyula 1890. évi összehasonlító számításai szerint a közmunkatörvény alapján kivethető legmagasabb útadó sem volt elégséges az 1890-es években a fontosabb közutak kiépítésére és fenntartására. Az útkövezést egy nagyobb kölcsönnel (miként azt már 1885-ben tervezték) még keresztül lehetett volna vinni, de attól tartottak, hogy a fenntartási költségeket a közmunka alap még fele részben sem fedezné, és a nagy áldozatok árán épített útvonalak múlhatatlanul tönkremennének. Ennek előjeleit a millennium előtti években néhány kiépített útvonalon már helyenként észlelték.

00 A törvényhatóság a megyei utak kiépítésének meggyorsítására a csak átmenetileg rendelkezésére álló források felhasználásában bízott. Ilyen volt pl. 1896-ban a kaposvár-szigetvári h. é. vasút építésének támogatására megszavazott 180000 frt, amelyet az építkezés megkezdésének késése miatt igénybe vehettek. E reménytelen állapoton a már évtizedekkel korábban megírt, de be nem váltott recept szerint két fontos törvényhatósági út, a kaposvár-igal-szántódi és a kaposvár-igal-tab-siófoki állami kezelésbe vételével kívántak segíteni. Ezek az 1894. évi forgalmi feljegyzések szerint a megye legforgalmasabb útjai közé tartoztak, amelyek egyrészt a Siófok felé irányuló élénk gabonaforgalmat és a szántódi állomáshoz ill. révhez irányuló személy- és teherforgalmat, valamint a Kaposvár felé - a cukorgyár létesítése óta rendkívül megnövekedett - kocsiforgalmat bonyolították le. Az állami utak aránya Somogyban rendkívül alacsony volt, így bővítésüktől egészségesebb arányok kialakulását is várták. Kivonásuk a th.-i utak sorából lehetővé tette volna a th.-i útadó alapból nagyobb öszszegek felszabadítását, amelyekből a többi utakat lassan ki lehetett volna épí-