Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században

Az 1908/09. évi Közlekedési Évkönyv szerint ugyan 1909-ben szándékoztak államosítani a székesfehérvár-simontornya-pincehely-tamási-somogyszil -igal-kaposvár-boldogasszonyfa-szigctvár-istvándi-darány-barcsi th.-i útegyüttcst, de erre még évtizedekig nem került sor. 5. Az utak minősége a XIX. sz. végén és a XX. század elején A XIX. sz. második felében végzett útépítések és rekonstrukciók eredményeképpen létrejött, immár a mainak alapját és közvetlen elődjét képező úthálózat értelmezését megnehezíti, hogy keveset tudunk a XIX. sz- végi utak minőségéről, kövezettségük mértékéről. Az egykori térképek ugyanis tulajdonosi, felügyeleti hovatartozás szerint különböztetik meg az utakat, már pedig abból minőségükre csak nagyon kis valószínűséggel lehet következtetni. A Pallas Lexikon alapadataiból végzett számításom szerint 1897-ben az állami és th-i utakból kiépítetlen volt Somogy megyében 5 5,4°. Tolna megyében 5 5,9°/ü, Baranyában viszont csupán 22,7% (Zaláról nem közölte a szükséges alapadatokat a lexikon.). Amennyiben a községi utakat is figyelembe vesszük, úgy megyénk úthálózatának 73,9%-át minősíthetjük kiépítetlennek! Az útminőség alakulását a kiépítettség mértéke szerint általában csak megyei szmtű adatok összehasonlításával követhetjük (3. táblázat), mivel sem kisebb közigazgatási egységenként, sem utak szerint részletesen információt nem közöltek a korabeli statisztikák. Egyetlen kivétel a XIX. századból a törvényhatósági közúti hálózat kimutatása 1893-ból (4. táblázat), vagyis a millenniumi építkezési kampány idejéből. Eltekintve a távolsági forgalomban elhanyagolható jelentőségű községi utaktól, másfelől a teljesen kiépített és kielégítően karbantartott állami utaktól, a közúthálózatnak mind hosszát tekintve, mind funkcionálisan döntő részét a törvényhatósági (megyei) utak alkották, tehát adataik jól reprezentálják az egész úthálózat állapotát. A hivatkozott statisztika alapadatainak értékét nagyban növeli, hogy még a kiépített utakon belül is két kategóriát különböztet meg, a kőalappal is ellátottakat és a kőalap nélkül kaviccsal beterítetteket. Utóbbi ugyanis szinte folyamatos karbantartást, fenntartást igényelt, vagyis a földbe besüllyedő, beletiprott és elsárosodott kavics fölé mindig újabb rétegeket kellett teríteni. Jóval tartósabbak voltak azok a kiépített utak, amelyeknek kő alapjuk volt, ezeken a kőréteg nem süllyedt el, csak idővel porrá őrlődött és lassan kisebb mértékben elsárosodott, főként a földutakról felhordott föld miatt. 1893-ban Somogy megyei th-i útjainak mindössze 38,9%-a volt kiépítve (ennek is nagyobbik fele csak kőalap nélküli volt). Feltételeznénk, hogy az egyes utakat forgalmi jelentőségük alapján építették ki, de látni fogjuk, hogy ez az elv nem érvényesült mindig következetesen. a) A megyei átlagot messze meghaladó mértékben kiépített utak közé tartozott a nagymúltú kaposvár-boglári, amely ekkor - a kaposvár-fonyódi vasút megépülése előtt - még a Balaton, ill. a Déli-Vasút elérésének legfontosabb eszköze volt a megyeszékhely számára. Kiépített szakaszai kőalapon feküdtek. A szigetvár-bajomi út részét képezte a Pécset Keszthelyen át Nyugat-Magyarországgal összekötő transzverzális útnak, jelentőségét az akkor még Somogy