Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században

megyei szakaszán seholsem volt nagyobb emelkedő, előfogatot nem kellett igénybe venni a fuvarosoknak. Minősége lényegesen jobb volt, mint a buda-zágrábié: „Egész mentében kaviccsal meg van hordva és járható karban helyezve." Ez volt tehát 1848-ban megyénk egyetlen kövesüt ja! Rakott szekerekkel 2 1/2 nap alatt lehetett végigjárni megyénken belüli szakaszát, miközben 9 kő- és 36 fahídon gördült át a szekér. A legnagyobb kőhidat 4 öles nyílással és 4 öl szélességgel, a legnagyobb fahidat 7 öles nyílással építették meg. Figyelmet érdemel, hogy bár ez kövesút volt, az egy fogatolt lóra jutó vontatott terhet itt is 5 mázsában állapították meg, akárcsak a nem kavicsolt buda-zágrábi fő postaúton. 3. A Zalából Zágrábba vezető út viszonylag rövid Somogy megyei szakasza a „Császár hídjánál" kezdődött és Szentpétercn, Iharosberényen keresztül haladt a Zákány közeli Dráva révhez. Sziavon földön Kapronca-Zágráb irányában folytatódott. Ez is jobb minőségű volt a buda-zágrábinál : „El van készítve és meglehetősen fenntartva, bár jókarban tartását az úti szerek hiánya akadályozza." Az utóbbi megállapítás jogossága megkérdőjelezhető, hiszen a Dráva mentén bőven volt teraszkavics (nyilván ezt használták fel kiépítésekor is.) Meredeksége miatt csak egyetlen helyen volt nehéz a közlekedés: „A szentpéteri szőlőknél igen bajos a járás-kelés." Rakott szekérrel kedvező időben 1 óra alatt 2200 öl megtételével lehetett számolni. Az úthoz Iharosberényig 4 fahíd tartozott, a legnagyobb 3 öl nyílású volt. 4. A székesfehérvár-pécsi (földút minőségű) kereskedelmi út Hidvégtől Tolna megye határáig mindössze 2/5 mérföld hosszban haladt megyénk földjén. Hivatalos jellegük miatt a legmegbízhatóbb képet a kereskedelmi és iparkamarai, valamint az alispáni jelentésekből alkothatjuk útjaink állapotáról a XIX. sz- második felében. Eszerint 1853-ban a megyei utak hossza 77 1/2 mérföld, 1862-ben megyénk 12 országútjának (a más forrásokban Landstrasse néven jelölt utaknak) összhosszúsága 67 1/2 mérföld (vagyis mintegy 564 km) volt, mégpedig ezek „mintegy 2/3 résznyi hosszúságban természeti minőségben maradtak." Nincs okunk kételkedni egy hivatalos jelentésben, így a korábban idézettekkel szemben ebből a forrásból azt állapíthatjuk meg, hogy a kiegyezés előtti időkben megyei főútvonalainknak már 1/ya kövezett, még ha - feltehetően csupán kőalap nélküli kavicsszórással voltak is ellátva. Az viszont teljességgel valószínűtlen, hogy a 188 km út kavicsozását 1847-1862-ben, mindössze másfél évtized alatt végezték volna el. Joggal feltételezhető tehát, hogy a fő postautak, sőt egyes megyei utak legkritikusabb szakaszait már a XIX. sz- első felében kezdték kavicsszórással járhatóvá tenni. Az egy tucatnyi megyei főút kiépítésének mérsékelt ütemére az mindenesetre jellemző, hogy 1860-62-ben összesen 1 1/2 mérföld (vagyis 12,5 km) hosszúságban kaptak kavicsréteget, vagy terméskőburkolatot. Hivatkozva a megye kőhiányára, a jelentés javasolta klinker alkalmazását a megyei utak legkritikusabb, kavicsszórással nem fenntartható szakaszain (pl. a hetes-öreglaki úton) is. CSORBA J. 1857-ben kiadott i. m.-nek adataiból szerkesztettük a 6. ábrát. Mivel a megye útjainak felsorolásában károsan nagyvonalú volt - nem adta meg az utak pontos irányát - és a kereskedelmi utak közül csak a Kaposvárról kiindulókat közölte, autentikus forrásként nem vehető számításba. A néhány évvel későbbi kamarai jelentésekben leírt hálózat is meghökkentően eltér az előbbitől.