Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században
(egészen a XIX. sz. közepéig) a Gálosfán-Helesfán-Cserkúton át a postaúthoz csatlakozó út kötötte össze Péccsel. Ezen a térképen teljesen egyértelmű, hogy a budai és a pécsi postaút Iharosberénynél kereszteződött, a korabeli másféle információ tehát téves az elnagyolt térképvázlatokon. Az 1832. évi igen részletes, minden falvat, a nagyobb majorokat, pusztákat is tartalmazó országos úttérkép 22 jelmagyarázatában négyféle utat különböztet meg, de közülük Somogy megye területén mindössze egyfajta utat, „Landweg"-et jelöl (4. ábra). A kirajzolt utak meglehetősen egyenetlen megoszlásban hálózták be megyénk területét. A Nagyberek akkor még élő vízivilága mint természeti akadály, természetes, hogy járhatatlan volt, de alig érthető, hogy Kaposvártól É-ra a termékeny és széles Gamási-hátról miért hiányoztak az utak. Külső-Somogy dombvidékének és a Balaton Lellétől K-re lévő partvidékének Tolna megyével láthatóan néhol jobb volt a közlekedési kapcsolata, mint az 1749 óta megyeszékhely Kaposvárral, amelyre az 1793. évi térképen több irányból futottak össze utak mint a négy évtizeddel később kiadott térképen. A fő postautak kereszteződési helyét ebben az 1832-ben egyenrangúnak ábrázolt hálózatban nehéz egyértelműen megállapítani, mivel nincs segédeszközünk ezen utak Nagykanizsa körüli szakaszának identifikálására. Csak találgatni lehet, hogy ekkor a Budáról ide tartó postaútnak Marcali-Nemesvid-Nagykanizsa, vagy Marcali-Böhönye-Bolhás irányában volt-e az utolsó szakasza. A térképen még három távolsági út iránya rajzolódik ki élesen. Az egyik a nagykanizsa-kaposvár-dombóvári (amelynek nem volt folytatása Szekszárd felé, hanem a Kaposvölgyi úthoz csatlakozott), a másik a keszthely-kaposvár-pécsi út. Utóbbinak kaposvár-pécsi szakasza egy, az 1850-es években felhagyott, mára már elfelejtett nyomvonalon a Zselicet átszelve, Gálosfán, Helesfán és Cserkúton át vezetett Pécsre. A két megyeszékhelyt (Kaposvárt és Pécset) továbbra is a már a Lipszkyféle térképen is ábrázolt, a Zselic DK-i részét átszelő, az 1850-es években elhagyott út kötötte össze. Tény, hogy a Gödrén, Sásdon, Mánfán át összekötő későbbi állami út pécs-sásdi szakaszát az 1838. évi Baranya megyetérkép 23 kövezett útnak ábrázolja, de földút folytatása is létezett Gödre irányában. Lehetséges, hogy ez az út is funkcionált már? A harmadik távolsági út Kaposvárt messze elkerülve Szigetvárt kötötte össze Mikén, Böhönyén keresztül a megye ENy-i részével, Marcali térségével. Több rövidebb út nyomvonala is egészen egyedi (sohasem volt?) irányt mutat. Közülük külön kiemelem a Dombóvári a zselici dombok erdőrengetegén át Szigetvárral összekötő, Almamelléket is érintő utat. Kaposvárt Szigetvárral két út is összekötötte, a maitól Ny-ra néhány km-re húzódó útról ma semmit sem tudunk. A LIPSZKY-féle térkép másolatát 2 '' - amely azonban az eredetinél kevésbé részletes - a szabadságharc idején rajzolták (5. ábra). Sem a LIPSZKY másolat alapján, sem más forrásból nem könnyű rekonstruálni megyénk valódi úthálózatát az 1830-1850. évekből. A különböző térképek és publikációk nagyon eltérő, némelykor meg körülményesen azonosítható képet nyújtanak. Néhány példa: - KAROLINY M. (1976. i. m.) szerint Schedius Lajos 1838. évi térképe „csinált" útként jelöli a kcszthcly-nemesvid-marcali utat. Ez esetben a szerző kétszer is tévedett. Először a kiadás dátumában, mert Schediusnak Blaschnek S.-lel együtt készített országos térképét először 1833/36-ban adták ki, majd
