Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

Kossuth és Deák közös tanácsára Beöthy Ödön alispán, a bihari oppozíció feje tapintatosan hamarosan továbbküldte őt. Somogyi Szegedre költözött. A csongrádi ellenzék közkatonája maradt, de minden merész kezdeményezéstől visszafogta magát, és Osztrovszky hentes házában a jogtudománynak szentelte ezt az időt, amelyet ügyvédi hivatásának gyakorlása nem vett igénybe. c) Megyei harcok a háziadó körül Hogy a szatmári pontok Achilles-sarkát valóban az adókérdés jelentette, azt alátámasztotta a Fejérben valamivel korábban kezdődött események kimenetele. Az akkor még liberális gondolkodású Fiáth István másodalispán 1841 januárjában - igazságtalannak bélyegezve, hogy minden terhet a semmivel sem bíró 12 millió visel, a mindent bíró 600000 nemes viszont mentes tőle - a háziadó vállalására szólította fel - hivatalos fórumon az előző diéta óta elsőnek az országban! - a közgyűlés résztvevőit. Indítványát a néhány középbirtokosból, számos közbirtokosból és értelmiségiből álló ellenzék, többek közt Madarász László és József, Meszlényi Rudolf, Mérey Mór, Salamon Lajos és atyafisága, Perczel Mór, haladéktalanul végzéssé szerették volna nyilváníttatni, nemcsak az igazságra, de arra is hivatkozva, hogy az 1832-i követutasítás egy - valójában többféleképpen is értelmezhető - pontja szerint a megyének ez kívánsága, ezért tulajdonképpen csak a kivitelezés módjáról kell tanácskozni. A nagybirtokosokat, a klérust és néhány középbirtokost, valamint lekötelezettjeiket tömörítő konzervatív tábor, amelyet birtokai kiterjedtsége miatt a javaslat nagyon is elevenen érintett, felhördült és teljes erőbedobással kelt csatára az adómentesség védelmében. Minden érvet előhozott, amely hamarjában eszébe jutott; amíg tilos a sarkalatos törvények vitatása, amíg a nemzet jóléte nem kíván az alkotmány lényegébe vágó újításokat, addig a nemesi kiváltság feláldozásának nem jött el az ideje; a nemesség segély formájában adó nélkül is számtalan áldozatot tett és tesz a hazának; a jobbágyság legújabban az 1836-i és 1840-Í törvényekkel olyan engedményeket kapott, hogy terheit könnyebben viselheti, a nemesség részvállalása tehát szükségtelen és nem is hasznos; a kérdés egyébként se tárgyalható e közgyűlésen, mert a nemességet meghívó körlevélben nem esett róla szó. Zichy Jenő pedig abban összegezte a konzervatív arisztokrácia véleményét az ellenzék indítványáról, hogy az „a vagyontalanok harca a vagyonosok ellen", örökös nyugtalanságot és zavart szít, és semmiképpen sem szolgálja a nemzet jólétét. A mérkőzés első menete kompromisszummal ért véget: a konzervatívok egyelőre elálltak attól a követelésüktől, hogy az ügy eldöntését minden előkészület nélkül a legközelebbi gyűlésre behívandó nemességre bízzák, az ellenzék viszont hozzájárult, hogy a kérdésről egy külön e célra felállított 40 tagú bizottság készítsen véleményt. E bizottság áprilisban beterjesztett álláspontja az volt, hogy a háziadó részleges viselésére elérkezett az idő, hisz a megye már 1828-ban ilyen utasítást készített elő követei számára; a továbbiakban csupán az arány kidolgozására kért és kapott önmaga számára felhatalmazást. A nagybirtokosság azonban megtorpedózta a bizottság eredeti állásfoglalását. Elnökéhez 11 ellenvélemény futott be, aki ennek alapján puccsszerűen olyan időpontra tűzte ki az újabb tárgyalást, amelyre az ellenzéki tagok közül 8 hivatali elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg, ennek folytán pedig a konzerva-