Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

Az ellenzék a vasútügy elhúzódását is Magyarország gyarmati függésének számlájára írta, és az önállóság tágításának szükségességét vonta le belőle. A nyilvánosság előtt ezúttal az agrárius érdekekre hivatkozott, és a megyék többségében győzelmet aratott. Egyedül Sopron nyilatkozott a balparti vasút ellen; 7 megye tette ad akta Pest körlevelét; Zala a pesti feliratra várt válasz megérkezése után készült lépéseket tenni; 7 megye a követutasító választmányokra bízta az ügyet, de Baranya hozzáfűzte, hogy elvileg Pest mellett áll, és döntést az uralkodótól kell kérni. Végeredményben 34 törvényhatóság sérelemnek minősítette a Helytartótanács odázó taktikáját; egy részük tőle sürgetett haladéktalan intézkedést, másik hányaduk pedig közvetlenül az uralkodóhoz fordult, hogy a „bűnös" kormányszervet utasítsa kötelessége teljesítésére. Bereg viszont - a Helytartótanács elítélése mellett - felvetette, hogy a vasútépítési szerződéseket a kormány helyett az országgyűlésnek kellene megkötnie. Válasz azonban egyik helyről se érkezett a feliratokra. Alighogy megjárta Pest körlevele a megyegyűléseket, máris újabb hullámokat vert a vasút ügye. A három új birodalmi pálya építését 1841 végén az osztrák sajtó már legfelső elhatározásként hozta olvasói tudomására. Mindebből különösen az keltett figyelmet Magyarországon, hogy e vonalak egyike valóban Bécstől Triesztig halad, az állam pedig magára vállalja mindhárom létrehozásának költségeit. Az értesülés, amelynek hiteléhez nem férhetett kétség, különböző, sőt egymást keresztező megyei akciók elindítója lett. 1842 januárjában Gömör közgyűlésén a liberális Szent-Iványi Károly, ecsetelve a hazai agrárexport gondjait, azzal a javaslattal lépett a rendek elé, hogy a váratlan alkalmat, mely a világkereskedelembe kapcsolódásra a trieszti vasúttal kínálkozik, ragadják meg, és feliratilag kérjék az uralkodót: a szóban forgó pályát Magyarországon vezettesse keresztül; indoklása szerint e megoldás hasznos az államnak, mert a szükséges területet nálunk olcsóbban sajátíthatja ki, mint stájer földön, és hasznos Magyarországnak is, mert e vasúttal a pesti piac szárnyvonalakkal könnyűszerrel összeköthető, azaz megnyílik az út előtte a világtengerek felé. A közgyűlés magáévá tette a javaslatot, és úgy döntött, hogy valamennyi megyét és várost hasonló kérelem benyújtására szólítja fel. A gömöri kezdeményezéssel szinte egyidőben, de tőle teljesen függetlenül, még tovább ment Sopron vármegye annak kapcsán, hogy a trieszti vasút Magyarországon átvezetéséhez Sopron városa kért beadványában tőle támogatást. Az eszmét a konzervatív többségű kongregáció, közvetlen helyi érdekektől is fűtve, egyöntetű lelkesedéssel karolta fel: mind a királyhoz, mind a nádorhoz küldöttséget menesztett, az utóbbiba a távollévő Széchenyit is beválasztva, a megye kívánságának élőszóval tolmácsolása végett, a megyéket pedig haladéktalan kiadott körlevélben hívta fel csatlakozásra akciójához. Ezalatt egy más tartalmú kezdeményezés is kibontakozott. Fejér közgyűlésén - ugyancsak 1842 januárjában - Perczel Mór kifejtette, hogy az államköltségen épülő birodalmi vasutak a viteldíj várható leszorításával veszedelmesen megemelik a Magyarországon kívüli területek mezőgazdaságának versenyképességét az Ausztriába irányuló forgalomban, következésképpen óhatatlan tönkreteszik a magyar külkereskedelmet, amely vasutak hiányában az örökös tartományokra utalt marad, az osztrák vasúthálózatba kapcsolva pedig a birodalmi piac kiszolgáltatottja lesz. Ezért javasolta, majd indítványát Tolna és Baranya közgyűlésein megismételte, hogy a megye adja utasításul jövendő követeinek a Pest-Debrecen-Erdély, továbbá a Pest-Fiume vasútvonalak ugyancsak ál-