Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

gye utasította rendre, amikor meggátolta, hogy egy izraelita házat vehessen területén; tette ezt a többség annak ellenére, hogy a konzervatívok egy csoportja körömszakadtáig kitartott nézete mellett: akadálytalan letelepedésükkel a korcsmabérletek, gyárak, manufaktúrák hamarosan zsidó kézbe kerülnek. Ugyanígy járt el 1842-ben Nógrád a vonakodó Losonccal, 1843-ban Mosón Magyaróvárral szemben: kötelezte, hogy a zsidóknak adjon lakhatási engedélyt; igaz, Losonc esetében a Helytartótanács arra hivatkozva, hogy a város bányai eredetű, megsemmisítette a megye végzését. Több megyében vita támadt abban a kérdésben, hogy szerezhet-e a zsidó úrbéri telket művelésre. A liberálisok igenlő, a konzervatívok nemleges álláspontot foglaltak el. így Ugocsa 10 évi bennlakás után és szolgabírói engedély mellett megengedte, hogy zsidó üljön úrbéres telekre; Sárosban viszont az a nézet győzött, hogy a zsidók csak megtűrtek, de nem birtokképesek, ezért a korábban kezükre jutott telkeket megtarthatják ugyan, de továbbiak szerzésére illetéktelenek. Zemplénben 1841 szeptemberében a konzervatívok segítették végzéssé azt a javaslatot, hogy a Hegyaljára bor sehonnét nem vihető be - ez ellen Szabolcs és Bihar megyék tiltakoztak is -, a zsidók pedig borkereskedelmet a megyében nem űzhetnek. Abaúj ugyanekkor azt mondta ki, hogy vásárolt szőlőből zsidó nem készíthet aszúbort. Végeredményben a megyék nem minden törvény maradéktalan végrehajtásáról gondoskodtak, vagy nemességük bizonyos rétegei azok kiskapuit keresték. E vonatkozásban a liberálisok kisebbsége lelkiismeretesebbnek és törvénytisztelőbbnek bizonyult, mint a konzervatívok többsége. De zömmel liberálisok álltak elő új - a létező helyzet és viszonyok változtatására - javítására irányuló javaslatokkal is. IV. A birodalmi és a nemzeti haladás ügye a megyék fórumain A birodalmi kormányzatnak az 1840. évi „kibékülés" után előbb-utóbb döntenie kellett arról, hogy milyen kormányzati és társadalmi politikát alkalmaz Magyarországgal, valamint a magyar liberális - egyszersmind ellenzéki - irányzattal szemben. Ennek kidolgozását az évek haladtával egyre jobban sürgette az a körülmény, hogy a kormány a viszonylag szabadabb légkört kihasználó liberális erők oly fokú aktivizálódásának lehetett mind a sajtóban, mind a megyei életben tanúja, amellyel korábban nem vetett számot, és amely a kezdeményezés végleges elveszítésével fenyegette. Mert a megyék, pontosabban azok liberális erői kezdeményeztek. A negyvenes évtized első esztendeiben a kongregációkon különféle indítványok egész sora hangzott el. Némelyek korábban is felmerültek közülük, és már folyó viták tárgyát alkották; mások eddig még - legalábbis megyei keretben - nem bolygatott kérdésekre vonatkoztak. Voltak, amelyek a kormányt, illetőleg - közvetve vagy közvetlenül - Magyarország és Ausztria viszonyát, vagy egyenesen az uralkodót érintették; és voltak, amelyek helyi problémák megoldását célozták. Egyik csoportjuk megyeileg is megvalósíthatónak látszott, de jócskán akadtak köztük olyanok, amelyek kizárólag a törvényhozásra tartoztak. Egyik-másik a Pesti Hírlap agitációjára született, másoknak gyakorlati vagy olvasásélmény volt a forrása. Néha egyszemélyi elhatározásból fakadtak, máskor egy-egy politikai csoport előzetesen összehangolt álláspontját tolmácsolták. Több egy vagy számos megye fó-