Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

MEGYE ÉS HALADÁS A REFORMKOR DEREKÁN (1840-1843) VARGA JÁNOS /. A reformkori megye 1840-nel új fejezet nyílt a Habsburg-birodalomhoz tartozó Magyarország életében. A lezárult diéta eseményei bizonyították, eredményei kifejezték, hogy a központi önkényre épülő politika, amely felségsértési perekkel igyekezett elfojtani minden szabad gondolatot, célját tévesztett, eleve csődre ítélt kormányzati koncepció volt. Olyan koncepció, amelynek további erőszakolása csak az elégedetlenséget állandósította, az ellenállást erősítette volna Magyarországon, holott a monarchiának Európa előtt tekintélyre, belső szilárdságra, vagy legalábbis annak látszatára volt szüksége. A terrorpolitika bukása a hogyan tovább kérdését állította valamennyi politikai erő elé, ez pedig magában hordta a frontok átcsoportosulásának, pontosabban: módosulásának lehetőségét is. A változást, leszámítva a kemény kéz szélsőséges híveit, általában megkönnyebbüléssel fogadta a magyarországi politikus közlemény. Az új helyzetben az ellenzék a politizálás szabadságának tágulását, a szükséges reformok beindításának nyitányát látta. Joggal állapította meg Deák Ferenc, hogy most a törvényes haladásra irányul minden figyelem. A konzervatív tábor zöme viszont olyan kormányzati módszerek bevezetését várta, amelyek az adott társadalmi rend védelmére, az átalakítást kívánó erők visszaszorítására, illetőleg leszerelésére a tegnapiaknál alkalmasabbak. A birodalmat irányító Metternich kancellár kénytelen-kelletlen tudomásul vette koncepciója kudarcát. Arra azonban, hogy milyen új, egyszersmind az összbirodalom érdekeit szolgáló kormányzati rendszer érvényesüljön Magyarországon, a diéta berekesztését követően még nem kötelezte el magát. A döntés megfontolást, alkalmazásának előkészítése időt igényelt tőle, minderre pedig külpolitikai elfoglaltsága és betegsége miatt átmenetileg nem volt módja. Az összbirodalom legfőbb szerveiben: a Staats-Konferenzben, illetőleg a Geheime-Konferenzben és a birodalmi Kancellárián akadtak, akik változatlanul a bukott szisztémához vonzódtak. A többség azonban tudomásul vette, hogy a korábbi út járhatatlan; tisztázatlan maradt viszont egyelőre előtte is, hogy milyen irány követése lenne a leginkább célszerű. A birodalmi vezetés ideiglenesért beérte azzal, hogy a kedélyek Magyarországon lecsillapodtak. A magyar kormányszervekből viszont, amelyek a monarchia központjából nem kaptak határozott útmutatást, hiányzott a kellő kez-