Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Laczkó András: Sárközy István arcképe

Az érdeklődés mutatja a vallási tételektől elkülönülő erkölcsi gondolatot, a morálteológiai rendszerekkel történő szembeszegülést. Merészség lenne azt állítani, hogy c tekintetben Sárközy mindig az élen járók nyomában maradt, de a Somogyban élő nemest nem az olvasottság hiánya, nem az ismeretek szűkös volta akadályozta meg abban, hogy előbbre lépjen. Több nyelven beszélő és olvasó emberként megszerzett, hogy minden olyan könyvet, amelyik olyan témákról szólt, ami érdekelte. Filozófiai munkákból a kor viszonyaihoz mérve gazdag gyűjteménye volt. Forgatta például Boethius: De consolatione Philosophiae (1633-as kiadását), Descartes: Meditationes de Prima Pbilosophia (1678), Gravesande: Introductio, ad Philo, ophiam, Metaphysicam et Logicam continens (1737), Kempis: De Imitatione Christi (1643), Platon: Opera II. (1782), Demokritos: Der neue oder de lachende Philosoph (1784), Cicero: Drei Bücher De Off ici is und Andere Philosophische Schriften (1746), Sárvári Pál: Morális Pbilosophia (1802), Ertsei Dániel: Pbilosophia Históriája (1825) című műveket/'

3 S ha utalok még arra, hogy Diderot (illetve a francia prózából Bellegarde, La Bruyère) és mások gondolataival ugyancsak eredetiben ismerkedett, akkor nyilvánvaló, hogy olvasottság, műveltség tekintetében az újítókkal egy vonalban haladt, de irodalmi nézeteiben azokénál több volt a visszarántó elem, jobban (olykor szinte kínosan) kötődött a hagyományokhoz. hevelek Horváth Ádámhoz Horváth Adám mindössze egy évvel volt fiatalabb Sárközynél, így valószínű, hogy már debreceni tanulóéveik alatt jó ismeretségbe kerültek. Horváth 1773-tól 1780-ig volt diák a kollégiumban, ahol Sárközy is eltöltött négy évet. Onnan különböző irányokba vezetett útjuk, de amikor Horváth megházasodott, akkor felesége révén közel került Somogyhoz. Fürcdi letelepedése pedig vitathatatlanná tette a kapcsolatot, s lehetővé, hogy barátsággá mélyüljön. Sárközy naplójának több részlete bizonyság arra, hogy találkozásaikban az alkotó, irodalmi műveket inspiráló és létrehozó elem volt a legerősebb. A század nyolcvanas éveiben még mindketten viszonylag ismeretlen egyéniségek a magyar literatúrában, de egymásnak beszámoltak munkáikról, Sárközy rendszeresen megmutatta versezetek Horváthnak, aki gyakorta kritizálta azokat. Legelőször minden bizonnyal az Egy utazás lerajzolását olvasta (1784-ben), s mindjárt „feleletet" is készített rá, természetesen rímes formában. Ezt Sárközy teljes terjedelmében lemásolta kéziratos könyvébe, s minthogy kettős értékű dokumentum, csaknem teljes terjedelmében idézem: De igy jár a ki eszik a más kalanával mint a hajó tudatlan kormányozójával Ritka látatlant nem enni sok Szakács főztébe. El szokott a gyerek veszni sok Bába kezébe Téged ha megcsalt Venus szép rósa színével mind a bajt, mind a fortélyt szenvedd el békével Lám ellene harczolt Marsnak Venus még Trójánál Még is maradt a Triumphus a Márs táboránál Elég Nymphai vágynak a Te Minervádnak Mulass Szüzei között az édes anyádnak