Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Laczkó András: Sárközy István arcképe
Az öröm, hűség, kitartás, szeretet csokorba gyűjtése mindenképpen pozitív tény Sárközyt illetően. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy a „lélekről való tudomány" ekkoriban kezd csupán Magyarországon tért hódítani (Horváth Ádám: Psycbológiá'ya. hét évvel Az igaz barátságról megírása után hagyta el a Trattner nyomdát). Az úttörés, a témában való elmerülés egyfajta érdeme megilleti a kisasszondi nemest, még akkor is, ha poétái munkáit csupán műkedvelői szinten lehet számon tartani. Természetes, hogy a hét ismérv, amit felsorolt, nem a legjellemzőbb és kevés is. A leírtakat újraolvasva nyilván maga szintén érezhette ezt, mert még újabbakat „számlált elő". Olyat, mint a más kárából tanulás, az akadályt nem ismerő segítőkészség, a titoktartás és hallgatási készség, a dorgálás elviselése, a feltétel nélküli bizalom, a makacsság levetkőzésc. Jól utánagondolva kitűnik, hogy az új szempontok csupán variációi a fentebb elmondottaknak. Az önismétlésben, illetve a rejtőzködésben van valami átgondolt álláspont. A verses naplót - a jelek szerint - nem szánja a nyilvánosság elé, arra azonban gondosan vigyázott, hogy meditativ munkáiban, episztoláiban ne beszéljen úgy, ahogyan az önmaguknak írók szoktak. Megőrzi az inkognitót, érzelmeiből csak annyit árul el, amennyi feltétlenül szükséges. Egyik baráti vigasztaló versét például ekként zárta le: „Fajdalmodat érzi, de ki nem mondhattya, / S érzékenységének jelét adhattya / Panaszid mint vette le nem irhattya / A versszerző, mert Bú ő szivét is hattya." Az M. I. úrnak irt, szerencséjét meggátló irigyeire panaszkodó Barátomnak írt vigasztaló versek bár legalább hat évvel későbbiek Az igaz barátságról címűnél, nem léptek tovább az általános felsorolásnál. Űjra felbukkan itt a hajótoposz (az élet szimbólumaként), s ezzel együtt - mintegy ellentétezésként - az ,,erős kőszál" földrajzi allúziója. Bizonyítják ismeretei, némi jártasságát a lírizálásban, de nem helyettesíthetik a hiányzó költői erőt. így megállapításai alig többek közhelyszerű tanácsnál: „Hadd el a Bút tehát s lelj ebben nyugalmat / Sérelmes sziveden végy egy kis hatalmat / Hidd el ellenségeiden teszel Diadalmat / Ezzel, s várhatsz ennél még nagyobb jutalmat / Nem késő ha jön a Jó, csakhogy késő várni / De a Nagy Szerencse lassan szokott járni / Nem hágy hidd el Isten addig földbe zárni míg áldással kezét nem látod ki tárni. 3 '' Többször szóbakerült már az eddigiek során, hogy Sárközy a korabeli tudományok ismeretében vetette papírra gondolatait. Nem lehet megkerülni a hivatkozást a francia nagy Enciklopédiára, amelynek kötetei ugyan nem voltak meg könyvtárában, de részeit bizonnyal ismerte (debreceni tanulmányai és baráti eszmecserék révén), mert írásai annyira összecsengenek az egyes részekben olvashatókkal. (A korszakban az erkölcs egyik fontos kategóriájának tartott boldogság elérhetőségénél számolt az Enciklopédia szócikkének írója a vallási tanításokkal. 3 ') Az örömökhöz vezető úton Sárközy fontosnak ítélte a vallásosságot és így emelt ki, majd magyarított az osztrák Blumauer 31 ' írásaiból olyan részleteket, amelyek a religióval foglalkoztak. A német nyelvű költő verseinek (Gedichte) két része 1787-ben jelent meg Bécsben. Ez a kiadás gyorsan eljutott Sárközyhcz, mert még ugyanabban az évben átírta a Vallás tétele egy igazságra törekvőnek című munkáját (amelyet megjegyzése szerint Blumauer műveiből „ugyanolyan sorú versekben" fordított). Az átültetés arra a két előföltevésre épült, hogy az Értelmet a természet gondolkodásra adta és ennek jó irányú munkálkodását a Szív szabályozza. Ez is, mint a hasonló versezetek, okulásul szolgáló meditációkat tartalmaznak. Ha az önállóság, illetve a mcgformáltság tekintetében vannak