Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Laczkó András: Sárközy István arcképe

is megelőzték, Hazánk ellenségeit megnézték s meggyőzték"). A mögöttes tartományokról, a napi fárasztó-kimerítő gyakorlatokról, a nyomasztó légkörről, az emberi közegről irodalmi jelzés alig van. Nem arról van szó, hogy Sárközy maradék nélkül feltárná ezeket, a dolgok mélyére bocsájtkozást végül is nem kísérli meg, de szándéka a realitáshoz közelibb kép kialakítása. Ugy de azt mondod gyönyörű a katona élete, Katonának szép a neve, kedves az öltözete. Emberül van! - Véled eddig több Philosophus volna, ha mind halgatással győzné mintsem így szólna. Mi kedves? - Csak a mi szép. Ez pedig öltözete, katonának e kinálya éltét, nem nevezete. Vásárban szoktak árulni néha olyan fa bábot, mely magában tánezol noha nem adnak néki lábot. Mivel ez többnyire fel van igen cifrázva, szebbnek látyuk mint az embert lélekkel fel ruházva. Mi okozza valyon ennek illyetén kedvességét? Csak a ruha, mert az adja néki minden szépségét. Csak a mundérját szereted te is ez embereknek mert sem jó sem roszaságát nem tudod életeknek. Ha csak kivüről szemléli a várost a jövevény, nem tud arról szólni, ha ott jó lehet e a Törvény. Panaszkodik ott is egyik lakos, polgár társának; panaszkodik katona is eleget pajtásának: Mely kevés légyen a lenungja, mely sótalan profontya sokba kerül stafirungja, drága a húsnak fontya a sok exercirozástól füstöl fejének gőzi strapacziája nagyságát teste már elig győzi meg unnya mind teste lelke minden nap a parádét hol szegény, bár ártatlan is, kap elég kujonadét. . . Ha egyik bajusszá nagyobb, vagy nincs ki inge ujja ugy kell szegénynek tánczolni a mint a tiszte fújja. Hebe hurgyán jobbra bálira, néha tekintgettetik, Ha görbe a ezopfja hátul pálczával igyengetik. Ha izzad a verőfényben állván meg merevedve, meg se törölheti magát, csak szuszog mint a medve. Ugy hunyorgat mint a pujka a napba nyári délbe, akármi szükség reá esik nem szabad hagyni félbe. A Riech, Reserve, Comando, Patrouilli emlékezet előttünk csak mulatságos, ott szomorú nevezet. Egymást követik ott ezek, mint a nap az éjezakát Ha eggyiken ma által ment, várja holnap másikát. Vajmi jól esik mindenik, a ki tudja képzelni, kivált ha erre éjezaka hirtelen fel kell kelni, s azonnal nagy sebbel-lobbal esőbe, sárba, vizbe fergettegbe, csattogásba menni nem egy két izbe Ezekre más azt feleli: minden élet nemének csak szokott és kell is lenni valami nehezének.^