Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Laczkó András: Sárközy István arcképe

A fenti versezet vérbő emberi megnyilatkozása egyszeri a naplóban, de a rejtőzködő humor, vigalom iránti fogékonyság máshol is tetten érhető. Az aemigmaticum műfajában való játék arra figyelmeztet, hogy a kisasszondi nemes verselő gyakorlatában követte a barokk késői szakaszának mesterkedő lírikusait. Többek között azzal a két találós mesével, amelyeket a Mindenes Gyűjteménybe küldött el.

10 (Találós mesét írt a kotyogós patkóról, illetve versbe rejtette a katona szót.) A debreceni iskola és Horváth Ádám hatása (ezzel még részletesebben foglalkozok) végig érződik a verseskönyvön. A szatírizálás hajlamában, gúnyos, csipkelődés megközelítésében egy-egy témának. Sárközy a hivatalaival járó gyakori utazgatások eredményeként sok mindent látott, hallott, amelyekből azután ihletet kapott az íráshoz. Egy házasulandó iffju embernek történetei című hoszszabb kompozíciója utazással függ össze. Pontos beszámolót ad arról, hogyan szállt meg egy „vendégházban", ahol a sarokba húzódva írta le a hallottakat. S hogy méginkább hihetővé váljon, hozzáfűzte: „Jó esmerősöm egy helyen kosarat kapván (más helyen hogy pórbált: annak satyrica leírása." Az esemény persze tanulságra kihegyezett és a helyszín is mitológiai. A történet lényege, hogy minden csodás elemek ellenére a legjobb egyenes és tisztességes úton közeledni a célhoz, mert a „maga kárával nehéz valamire rá venni" akárkit. Nemcsak volt iskolatársaihoz, barátaihoz írt episztolákat, hanem alkalmanként a megye nevezetesebb férfiúihoz köszöntőket. Ezekben van allúzió arra, hogy a maga életét a vármegyének szentelte, mert akik szóbakerülnek, legtöbbször hivatali főnökei voltak. Például Somssich Miklós, aki országgyűlési követként vívott ki magának elismerést. Róla Sárközy kétszer emlékezik meg, névnapi versekkel. Mindkettő e vokálissal készült. A második írásakor már elmúlt nyolcvan éves, de még szorította magát, hogy az e hang ne szenvedjen csorbát. Sőt, két esztendővel később, amikor nagyatádi Czindery Lászlót, ki első alispánja volt Somogynak, kinevezték Vas megye adminisztrátorának, az üdvözlő deputációval Sárközy ódát küldött. A szokásos hangnemben és megoldásokkal (az alaptónus szentimentális, erre épült a nevezett túldicsérése). Érdekes itt, hogy életkorát is versbeszedte: „Még engedd kérését egy Vén embernek / Kétszer negyven év mentség segédednek." Célzás ez saját hosszú vármegyei szolgálatára. 1785-től 1836 november 24-ig dolgozott különböző hivatalokban, mígnem másodalispánként visszavonult.

11 „Egy utazás lerajzolása" A naplót Sárközy 1784 februárjában, illetve legkésőbb márciusában kezdte vezetni. A bizonyosságot ehhez az adja, hogy első darabjaként az Egy utazás lerajzolása címűt állította be. Az alcím szerint 1784 Farsang utolsó napján tett útról és bizonyos mulatozásokról van szó benne. A versezet egy gyakori, elkoptartott, de mégis kimeríthetetlen toposszal indul, a hajóra szállással: Mivel igaz barátommal szállottam egy hajóban, hogy véle célom elérem, reménylettem valóban. Nem sok osztozást kíván ott, a munkára kapdosó kéz, Ahol önként meg egyező szív, akarat, erő s ész. Egyikünk ül a kormányra, másik evezőt ragad; foly a munkánk édesdeden, melytől más keze dagad.

12