Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

gyermekek, elvesztem azt is. Kérem azért a legalázatosabb tisztelettel, méltóztas­son boldogságom elől segélleni és a szüléket gyermekeiknek iskoláztatására pa­rancsolni. Melly alázatos és bizodalmas kérésem után magamat kegyeibe ajánlott, tellyes tisztelettel maradok Inkén, io. Júni. 1847. alázatos tisztelő szolgája Szilágyi József tanító." * * * Dolgozatunk és korszakunk lezárásánál rátekintettünk még Zichy Do­monkos veszprémi püspök 1845/46-os egyházlátogatását feldolgozó Meszlényi An­tal tanulmányára is/" Bár Zichy egyházlátogatásai nem érintették Somogy me­gyét - két község kivételével -, csupán csak Veszprém megye 5 római katolikus esperesi kerületét, mégis a feudalizmust lezáró korszak határán eszközölt vizitá­ció statisztikai hasznosíthatósága nemcsak arra adott lehetőséget, hogy a korábbi püspöki ellenőrzés egymáshoz mérhető adataiból is kellő tanulságokat vonhassunk le a népiskolázás fejlődésére vonatkozóan - éppen az 1845-ös elemi iskolai sza­bályzatok megjelenésének közvetlen tőszomszédságában -, hanem arra is, hogy haszonnal támaszkodhassunk a két megye azonos társadalmi, gazdasági, és kul­turális életében az iskolázás tekintetében meglévő párhuzamokra és analógiákra. Zichy szemléletében a templom és az iskola ikertestvér volt, s az iskolát az egyház veteményeskertjének tekintve azt nemcsak elemi ismeretek, hanem a \ állásos nevelés bázisintézményének is tartotta, amelybe szinte a lakosság egy tizede tanulóként kellene, hogy járjon. Nemcsak a II. Ratio írta elő a plébánosok számára, hogy oktassák a szülőket az iskolába járás hasznosságára, hanem a ka­tolikus egyház - de a protestáns egyházak is egyaránt - tisztában voltak a nép­iskolai oktató-nevelő munka szükséges voltával, hogy általa a „gyerekek az egy­ház hasznos tagjává nőjenek fel."''* A népi közműveltség fellegvárai: az iskolák - még ekkor is - igen ne­héz körülmények között tartották fenn magukat. Új iskola alig épült, ezekben az esztendőkben is mindössze csak Ka jár, Enying, Fokszabadi és Nagyvázsony jutott iskolához az egyházmegyében. Látogatása idejében két tantermes iskola is mind­össze csak két plébániában volt: Várpalotán (egy a fiúknak s egy pedig a lányok­nak) és Olaszfaluban. Különben az 5 esperesi kerület mindegyik iskolájában egyetlen terembe zsúfolódva tanultak, koedukáltan a fiúk és a leányok. A leg­jobb kivitelezésű iskolák között találtuk a tihanyi, az enyingi, a fokszabadi és a nagyvázsonyi iskolákat. Néhány tanterem még díszes és csinos is volt, és kényel­mes, amelyekben már nem kellett a gyermekeknek szorongani. (Pl. Enying, Ka­jár, Olaszfalu). Másutt téglából épültek az iskolaépületek, cserépzsindely tetővel és kellő számú ablakkal, amely elegendő világosságot és levegőt biztosított a tan­termek részére. Csupán csak a vörösberényi iskola állapota volt szánalmasként feltüntetve, amelyről a plébános jellemzése így hangzott: „Az iskola és a mester szobája nem­csak jelen, filanthrópikus századunkban, de bármely barbár korszakban is gonosz­tevő latrok börtönének is alkalmatlan volna, főleg téli időben. Annál alkalmat­lanabb tehát iskolának. Sem építkezése, sem nagysága nem felel meg a célnak. Legalább háromszor nagyobbnak kellene lennie, hogy az iskolás gyermekek el­it rímnek benne.' m A lókuti iskolát még most is „siralomháznak" nevezték, kis

Next

/
Thumbnails
Contents