Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
iskola falai között."' De ezt bizonyítja a Ráday Levéltár Nagy protocolluma alapján összeállított kőröshegyi református tanítók lajstroma is, amely szerint, míg a XVIII. században: az 1728 és 1798 között szolgáló 22 tanító átlag 3,18 esztendeig tanított az iskolában, addig ez az átlag a XIX. században: 1798 és 1906 között szolgált 18 tanító esetében már a duplájára: 6 esztendőre emelkedett.^ 3 Különösképp sokat javult az Eötvös-féle népiskolai törvény kedvező hatására a tanítók iskolához kötődése, mindazonáltal arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a tanítókat az 1845-ös és az 1856-os esztendők népiskolái már kedvezőbben láncolták - huzamosabb időre - magukhoz. A népnevelés tárgyában életrehívott Országos Választmány javaslatait a megyei közgyűlés - 1844. február i-én - a Kerületi Választmány előzetes véleményezésére bocsátotta, majd annak beérkezte után: május i-én, közgyűlésének a napirendjére tűzte. M l h A Kerületi Választmány az Országos Választmány javaslatai közül többet is módosított és megváltoztatott. A népiskolai tanítókat kiképző intézetek: a preparandiák céljaira - tíz éven keresztül - évente fizetendő 100 000 pengőforintos megajánlást „nevezetes költségnek", azaz súlyos tehernek tartván, inkább a preparandiák felállításának a mellőzésére adta szavazatát s helyette a tanítói fizetések „biztos lábra állításának és javkásának" az elvét fogadta el, valamint olyan törvény megalkotásának a szükségességét, amely a tanítói hivatalra minden jóerkölcsű férfi megválasztását lehetővé teszi, aki is „arra elegendő és oskolai közpróbatétel útján bebizonyított ügyességgel bír". A preparandiák helyett a tanítóképzést mindazon főiskolák elvégezhetik, amelyeken a tanítás mesterségének, a tudománya a tanulmányok között szerepel. A további javaslatok a tanító „kijelölését" változatlanul az iskolai felügyelőségek hatáskörébe utalták, a tanítói telket pedig a nemesi birtokokkal egyenértékűnek kívánták tekinteni. A tanítói fizetésekhez a telkek jövedelmén kívül „a fizetési pótlásokat" is hozzátartozónak nyilvánították, a tanításért járó díjakat azonban - mint a szegényebb néposztályra nézve igen hátrányosat - megszüntetendőnek tartották és javasolták a tanítók nyugdíjalapjaikhoz való hozzájárulását. A választmány nem kívánta a tanítói állásról való elmozdítás eseteinek a felsorolását, csupán csak két esetben: a) a minden alkalmazástól való eltiltás és b) a hatósági intézkedések és körülmények megváltoztatásával megszűnt akadályok esetében tartották azt lehetségesnek. Végül is a javaslat a népiskolai tantárgyak közül „okvetlenül" tanítandónak minősítette: az írás, az olvasás, a számolás, a hittan és a magyar nyelv tantárgyait. A választmány javaslatait magáévá tevő közgyűlés — végül is - felemás munkát végezvén, aligha dicsekedhetett azzal, hogy a készülő új és korszerű elemi iskolai szabályzat kibocsátása előtti esztendőben sikerült kardinális és időszerű javaslatokat követei tarsolyába és a készülő országgyűlés asztalára tenni. Azzal fejezte be a Választmány 1844. február i-én a munkáját, hogy a közgyűlés által elfogadott felemás határozatokat megküldette a megyei követek kezeihez. Az I. és II. Ratio educationis után - az abszolutizmus-kori új iskolai rendelkezéseket - az 1845-ös elemi iskolai szabályzat előzte meg közvetlenül, ame-
