Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

„A táblás jegyzékek" a megyében csupán 148 községben írtak össze 136 iskolát. Az összeírás aligha lehet teljes, hiszen - az 1830-as adatok szerint - a 306 településből álló megyéből a helységek jelentős része még hiányzik, a BelsőSomogy területén lévő községek iskoláival szinte nem is találkoztunk a hiányos iratokból kitűnően. Mégis a meglévő adatok megalapozottan nyújtanak lehetőséget arra, hogy belőlük általánosítható következtetéseket vonhassunk le a kései feudalizmus záró évtizedeiben: a II. Ratio educationis utáni korszak népiskolázására vonatkozóan. Ha a megyebeli települések számához viszonyítjuk a jegyzékek adatait, akkor megállapíthatjuk, hogy a helységek 48,36%-ában (tehát csaknem a felében) voltak iskolák, az összeírt községek csaknem mindegyikében (136). A táblázat szerint azonban csupán 4 helységben nem történt gondoskodás a gyermekek tanításáról: két helyen nem volt iskola, két helyen pedig nem volt tanító és nem is igyekeztek keresni. Az iskolák anyagi fenntartása szempontjából különösképp sokat jelentenek ezek az adatok, annál is inkább, mivel egyértelműen bizonyítottnak látszik, hogy a népiskola terhét Somogyban : 58,8 z^lo-ban a falu lakossága hordozta egyedül a vállán 80 iskola esetében, míg 48 iskoláét (35,29%) a falvak lakossága és a birtokosok közösen, csupán csak 8 iskola terhét (5,88%) viselték egyedül a földesurak. Korábbi kutatásaink során utaltunk arra, hogy II. József alatt - 1787-ben - már szerződésben rögzítették a pécsi egyházmegye tanügyi kerületének igazgatási szakemberei a tanítók készpénzbeli és természetbeni jövedelmeit, előírva a földesuraknak „a fél sessióhoz szükséges fundusoknak" a mesterek kezéhez való kiadását és az iskolamesteri földek megművcltetésének a kötelezettségét. Mi valósult meg ezekből a célokból újabb félszázad múltán: 1839-ben? Alig valamivel több a bíztató kezdetnél. A földesurak az 18 39-1841-ben összeírt községbcli tanítók jövedelméhez 136 iskola közül - ez az a szám, amit e korszakból statisztikailag hasznosíthattunk - csupán 41,17%-ában járultak hozzá (a falvakkal közösen). {Egyedül csak 5,88%) erejéig.) A fél sessió helyett még továbbra is meg kellett elégedniök a tanítóknak az egynegyed-sessióval - az iskolák 47,79%-ában. Fél-sessió csupán csak az iskolák 30,14%-ában volt (41). Az egész megyében mindössze csak 3 faluban volt a telek nagysága háromnegyed sessió. 30 iskola esetében pedig (27,05%) egyetlen holdat sem ért el a fundus nagysága. Végül is az 1839-1841-es táblás jegyzékek összeírói azért hivatták maguk elé a földesurak képviselőit és a helységek elöljáróit, hogy a már régebbi állapotoknak a rögzítésével s újabb támogatások - kérésre történő - megajánlásával - nyomatékkal húzzák alá a tanítók fizetésének és jövedelmének az alacsony voltát. A táblás jegyzékek „újabban ajánltatott" rovatai azonban mindenütt üresen maradtak, újabb telki, készpénzbeli, vagy terménybeli felajánlást senki nem tett a megyében néhány helység elöljárósága kivételével, amelyek hajlandóságot mutattak az adományozandó földek megmunkálására, ha azokat a birtokosok rendelkezésére bocsátják a falu tanítóinak. Ennek az összeírásnak az eredményeit tárgyalta „az országos tárgyak szemügyelésével és a jövő országgyűlésre szolgáló utasítások" elkészítésével megbízott 18 tagú megyei választmány, amely 1841. május 21-én ülésezett Kaposvárott Sárközy Albert elnökletével. A választmány megállapította, hogy a kőzni