Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Függelék

A bányaüzem hamarosan sarkaiból fordítja ki a három település életét. Átalakítja a három község gazdaságát, átformálja a falu társadalmát, az ott lakó nép egész életmódját. Új erővonalak - a kapitalista ipari üzem megszabta - új feltételek (tőkés kizsákmányolás, munkásmozgalom. szakszervezet, proletársors, proletár-életmód stb.) köré idomul az élet ezen a tájon. A három község népének munkája, maga a termelési szféra most már nem a mezőgazdasághoz, nem a volt falusi keretekhez igazodik, hanem a tőkés ipari termeléshez kötődik, s attól válik alapjában meghatározottá. A vidék népének alapvető tevékenysége kivonul a falu kereteiből. Amíg tehát a helytörténet klasszikus műfaja, a falutörténet, tényleg adekvát kifejezését, ábrázolását képezhette a feudális világ dolgozó népe történelemformáló munkájának is (Mályus Elemér 1931-ben: „A mai falu hosszú történeti fejlődés eredménye. Képét, amint az ma az idegen elé tűnik, a természeti és földrajzi adottságokon kívül az emberi kéz formálta ki, története tehát annak a munkának az előadása, amely a lakosság mai otthonát megteremtette. . ”, amelynek révén „a lakosság faluja határait tolta ki . .újabb és újabb területeket tett müvelhetövé”), addig a kapitalizmus korában a leglényegesebb, a történelmileg is újat jelentő, uralkodó és meghatározó tényezővé váló jelenség s összes következményei - adott esetben a bányaüzem a tatai medencében - adekvát megjelenítésére, rekonstrukciójára már kevésbé a falumonográfia műfaja és keretei a legalkalmasabbak. Nem a falut tennénk tehát a történelmi vizsgálat centrális kérdésévé és keretévé, hanem a kapitalista ipari vállalkozás dinamikus térhódítását s ennek következményeit vizsgálnánk az adott vidéken. (Nem jelenti ez természetesen azt, hogy a falu történetet egyszerűen az üzemtörténettel válthatnánk fel.) Ez a megoldás, pontosabban: ez a szemlélet, úgy véljük, történetibb, hiszen, gondoljuk meg, hogy maga az új tényező sem a falu belső, szerves fejlődésének a következménye, hanem az általános, országos kapitalista fejlődés eredménye, kívülről jön, úgy „robban bele” a hagyományos falusi világ életébe. A kérdések ilyen kezelésével és ábrázolásával - úgy véljük lényegesebb faktorokat, összefüggéseket tárgyalhatunk, szervesen és a valóságnak megfelelőbben tehetjük helyére az adott vidék történetét, s ábrázolhatjuk a tényleges országos összefüggések láncolatában is, miközben minden, az adott helységre kiváltott hatását, magának a falunak az átalakulását is maradéktalanul tisztázhatjuk.

Összegezve a fejtegetéseket: úgy véljük, hogy különösen az új- és legújabbkor történetének kutató-feltáró munkájában a klasszikus értelemben vett helytörténeti, a területi elvet valló szemlélet és módszer mellett az ún. problémakutató, adott jelenséget országos és helyi anyagon egyaránt vizsgáló módszer is teljesen létjogosult, sőt magának az életnek bonyolultabbá válása következtében talán még eredményesebb is, a történettudomány egészében talán még többet is képes nyújtani. Összefüggések láttatására talán alkalmasabb is. Ez a szemlélet és módszer már eleve is csak egyetlen történeti valóságot feltételez, szellemesnek tartva egy angol professzor kérdését: vajon tényleg óriási különbség van-e helytörténet és helyi vonatkozású országos történelem között.11 Ha az országos történetet és a helytörténetet mint egymást kiegészítő módszerek egységét tekintjük, abból az is következik, hogy nem választható szét mereven a kettő egymástól. A megkülönböztetés pusztán módszertani, a történeti ábrázolás mikéntje, hiszen a helytörténet az országos történeti folyamatoknak egy konkrét területre való kivetítődése, a folyamatok, jelenségek érvényesülési területén való realizálódása. S a hely- történeti módszer lényege éppen annak a vizsgálatnak a biztosítása, miként realizálódnak egyes történeti folyamatok és jelenségek a helyi tényezők összhatásában, a legapróbb konkrét körülmények meghatározottságában. Ha mégply sok sajátosat és különlegeset, csak az adott területen, tájon vagy településen tapasztalható jelenséget fedezünk is fel valahol, az még mindig nem azt jelenti, hogy az adott területen élők története nem mélységesen együtt lüktet a történelem érverésével, hogy nem ezer és ezer szállal kötődik a nagyobb hatósugarú történeti folyamatok hömpölygéséhez. Kétségtelen, hogy e kötődések ereje a különböző korszakokban különböző, s az is kétségtelen, hogy a modern korhoz közeledve válik egyre nagyobbá, s válnak erővonalai egyre bonyolultabbakká.

Ezért hisszük, hogy az új- és legújabbkor múltjának feltárásához az segíti a lényeges faktorok és folyamatok lehető leghűbb feltárását, aki nem elsősorban a jelenségek földrajzi zártságát, közigazgatási, politikai stb. tehát végül is mesterséges területi körülhatárolását tekinti (hely)történetszemlélete alappillérének, hanem az, aki magát a jelenséget - a történeti tényeket és a folyamatokat - kutatja, szükségszerűen természetesen azon a területen és azzal a területtel együtt, ahol a jelenségek valóban hatottak.

Elméleti-módszertani fejtegetéseink után - lényegesen rövidebben - térjünk át néhány gyakorlatibb kérdésre, figyelembe véve természetesen a fentebb elmondottakat is.

468