Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Takács Éva: A Zselic, mint termelői táj az 1935-ös üzemstatisztika tükrében
Amint az már korábban látható volt, a közbirtokossági és a volt úrbéres, valamint a községi és városi, és törvényhatósági birtokok együttvéve sem foglaltak el különösebben nagy területet a Zselicben, a közösen használt közbirtokossá- gi és volt úrbéres területek pedig még kisebb területtel részesedtek: az összes területnek 9,8%-át foglalták el, amely 16 866 kát. holdnak felelt meg, a szántónak 0,7%-át, ez 626 kát. h,, a rétnek és legelőnek 31,0%-át, amely 8696 kát. h. területű volt, és végül az összes erdőnek 12,9%-át, mely 5526 kát. holdat foglalt el. Ebben a bontásban két dologra kell odafigyelnünk. Egyrészt a rét és legelő viszonylag nagy részesedésére, amely arra utal, hogy a paraszti gazdaságban jelentős helyet foglalt el az állattenyésztés, s ehhez megfelelő földterülettel is rendelkeztek. Másrészt azonban a számokból az is kiderül, hogy az állattartás jelentős részben közösen folyt, mivel az összes kisbirtokosi rét és legelőnek csaknem fele a közös használatban állott legeltetési társulatok birtokában volt. Még szembe tűnőbb az erdők helyzete. A Zselic erdőterületének ugyan csupán kis része volt paraszti tulajdonban, de annál feltűnőbb, hogy ennek a viszonylag kis területű erdőnek 83,9%-a közös művelés alatt állt, s nyugodtan elmondhatjuk, hogy csaknem az egészén üzemtervekben pontosan meghatározott gazdálkodást folytattak. Adatainkból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az erdő csupán periférikus jelentőséggel bírt a paraszti kisüzemekben, illetve nem is illeszkedett szervesen azokba. Az 1935-ös statisztika azonban már egy véglegesen lezárt folyamat végeredményét mutatja ebben a vonatkozásban. Erre az időszakra már társulatokká szerveződtek azok a volt úrbéres közösségek, amelyek korábban csupán közös tulajdonosai voltak annak az erdőterületnek, amelyet az úrbéri birtokrendezések során egy tömbben kaptak meg földesuraiktól. De a2 erdő soha nem tudta elfoglalni azt a helyet a paraszti gazdaságokban, amelyet a különböző mezőgazdasági művelési ágak elfoglaltak. A birtokrendezések után gyorsan megindult ezeknek az erdőknek a pusztulása. Részben úgy, hogy ténylegesen kiirtották őket, ezzel is helyet szorítva a népesség eltartását szolgáló szántóföldi művelés, a rét és legelőgazdálkodás számára, másrészt eladták az erdőket, igy szabadulva meg a nagy anyagi megterhelést jelentő, nehéz munkával megművelhető, ugyanakkor közvetlen anyagi hasznot nem hozó" területektől. Ennek a folyamatnak a megállítására viszonylag korán, már az 1880-as években egy sor intézkedést hozott az állam: erdőtörvény, különböző rendeletek. Éppen ezeknek a rendeleteknek köszönhető, hogy az 1935-ös statisztikai felmérés a paraszti kézen lévő erdőknek túlnyomó többségét közös kezelésben találta. 458
