Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Tilkovszky Lóránt: A magyarországi német mozgalom válságának a kivontakozása (1930-1932)
üa a miniszterelnöknek, hogy a püspökkari konferencia - s különösen annak épp német származású tagjai — részéről élénk ellenállásra talált a vegyes-tannyelvű oktatásra való átállás kívánsága. Attól tartanak ugyanis, hogy ez esetben „a katolikus papság hazafiatlanság hírébe kerülhet, márpedig e vonatkozásban nehéz a helyzete az aktívabb református papsággal szembén”. Serédi, aki ezt követően hajlandó volt Bleyert fogadni, s meghallgatta a vallásoktatással és az istentisztelettel kapcsolatos anyanyelvi sérelmeket is, ahhoz a feltételhez kötötte hozzájárulását az előterjesztett kívánságokhoz, hogy Bleyer ráveszi a miniszterelnököt: a hercegprímáshoz intézendő külön levelében vállalja magára a politikai felelősséget a kisebbségeknek teendő engedményekért. Bethlennek természetesén esze ágában sem volt ilyenfaj ta levél megírása.23 Bleyernek már 1930. elején az a gondolata támadt, hogy az óv nyarán esedékes jubileumi Szent Imre ünnepségekre Magyarországra érkező magasnangú német katolikus egyházi személyeknek és politikusoknak kellene megfelelő befolyást gyakorolniuk Serédi hercegprímásra - nagyon óvatosan: tisztára egyházi szempo'ntok előtérbe állításával. Tervét részletesen megbeszélte a tavasszal Budapestre látogató Hans Steinadherrel, aki ekkor - a porosz belügyminisztérium alkalmazásában - egyrészt a még francia megszállás alatt lévő Raj na-vidék mozgalmaira felügyelt, másrészt a Németország határain kívüli népinémet mozgalmak támogatásával foglalkozott. Mivel Bleyernék az volt a benyomása, hogy a német kisebbség iskolaügyáben váló előrelépést Németország barátságára való tekintettel külpolitikai érdekből immár 'nélkülözhetetlennek tartó Bethlen a hercegprímás e külső katolikus befolyásolását tulajdonképpen nem ellenezné, nem is titkolta előtte ezt a szándékát. A miniszterelnök valóban nem tett ellenvetést, sőt a német követ Bieyertől kapott információi szerint kifejezetten hozzájárult ehhez.24 ,,A magyarországi 'német kisebbség helyzete és a katolikus egyház” címmel Bleyer - 1930. június 28-ról keltezve - memorándumban foglalta össze azoknak a Volksbildungsverein által készített felméréseknek az eredményeit, amelyek a német anyanyelvnek az iskolai hitoktatásból és a templomból való nagyarányú kiszorulását is mutatták, s megküldte a németországi vezető katolikus személyiségeknek és szerveknek;25 Bethlent ugyanezen a napon levélben sürgette a sérelmes helyzet rendezésének szorgalmazására.26 Júliusban azután Bleyer kiutazott Németországba, hogy a magyarországi Szent Imre ünnepségekkel kapcsolatosan tervezett akcióját személyes tárgyalásaival közvetlenül előkészítse. Steinadler segítségével lépett kapcsolatba Karl Josef Sohulte kölni érsekkel, Sträter aacheni püspökkel, s mindenekelőtt Ludwig Kaas prelátussal, a katolikus Centrumpárt elnökével. Mint hazatérése után Schoen követnek elmondotta, mindenütt megértésre talált, de közölték vele, hogy a szeptemberre kiírt németországi választásokra való tekintettel a Centrum-párti katolikus vezető politikusok részvételére sajnos nem lehet számítani az augusztusi budapesti Szent Imre ünnepségeken, s így egyelőre bizonytalan, mikor és miként érvényesíthető a kívánatos beifolyás.27 A németországi politikai katolicizmus választási gondokkal elfoglalt képviselői helyett megfelelő osztrák személyiségek jelenléte jutott lényegesebb szerephez az említett budapesti jubileumi ünnepségeken; Ignaz Seipel prelátus, volt osztrák kancellár, a Volksbildungsvereinben tett látogatásával is mindenesetre kiállt a magyarországi német kisebbség ügye mellett.28 Bleyer júliusi németországi útját, amely során Steinacherrel azt is eiintéz410
