Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Magyar Kálmán: Somogyvár ispánsági- és megyeközpontról

várnak, a középkori kultuszhelynek a jelentőségét néhány forrásadattal megvilágí­tani. Ezek az adatok ugyanis, azt tükrözik, hogy az 1224-től közjogi, igazgatási szempontból is fontos szerepet betöltő hiteleshely, a Szt. Egyed kultuszhelyként is különleges európai kapcsolatokkal is rendelkezett. Ezek az összeköttetések el­sősorban kulturális, de más szempontból is lényegesek a 11-14. századhan. Ugyanakkor több esetben felvetődött az is, hogy miért is választotta „Szt. László temetkezési helyéül a somogyvári bencés apátság hatalmas bazilikáját? Tulajdonképpen azt a helyet, ahol száz évvel korábban még Koppány vezér volt mindertnek az ura”.1'8 A néhány - főképpen bizonytalan, pápai eredetű - forrásadat ellenérp magunk is arra gondoltunk, hogy Szt. Lászlót előzőleg (1095-ben), rövidebb ideig Somogyváron temették el. Feltéhetően éppen a bazilika főhajójának közepén, a nyugati előcsarnok és a szerzetesi hajótér találkozásánál található „királyi krip­tába”. oda ahol szerintük Szt. László teste sohasem nyugodott.1'7 Hiszen a közép­korban uralkodó liturgia szerint általában „az egyház közepén” helyezték el azo­kat a szarkofágokat is, amelyek egyben a templom, illetőleg a főhajójának a kö­zépvonalát is jelölték. Itt a keresztoltárnál, „az egyház közepén” nyugodott a kora-középkorban az alapító vagy a neves főkegyúr teste. (így a fuldai kolostor­templomban Szt. Bonifádnak is az egyház közepén található az első sírhelye.) Szt. László esetében is hasonlóra kell gondolnunk! Csupán azzal a különb­séggel, hogy nem a feltárt kisméretű kriptába, hanem föléje került a test. István királyunkhoz hasonlóan, egy jól látható szarkofágban pihenhetett.1'8 Somogyváron, a szarkofág alatt levő sírkamra - a Váradra történő át­szállítás után - László király „jelképes sírját” jelölhette csupán. Nagyon fontos, hogy Somogyváron egy Szt. László tiszteletére szentelt ká­polnáról is tudunk.179 Valószínűbbnek látszik, hogy Szt. László somogyvári erek­lyéje itt került elhelyezésre. S a somogyvári Szt. László kultuszt - az ereklyékkel együtt - ez a kápolna volt hivatott táplálni, őrizni. Legkorábban Szt. László szentté avatását (1192. június 27.) követően. A somogyvári, 13. század elején (vagy 12. század végén) lefalazott bazili­ka középtengelyében, a fal által kihagyott, U-alakú sírhely legfeljebb Szt. László jelképes sírja lehetett. De mindenképpen a - jóval 1192 előtt - Váradra szállított Szt. László sírhelyére kellett hogy utaljon? Hiszen már lassan az is köztudott, hogy a Szt. Egyed, Szt. Péter és Pál tiszteletére alapított somogyvári monostor, a korszak leghíresebb búcsújáróhelyének, a languedoci Saint Gilles kolostornak volt alárendelve. S Odiló saint-gillesi apáttal számos fráncia szerzetes és tudós jött Somogyvárra.m Ismert az is, hogy a szerzetesek egészen 1204-ig jobbára olaszt vagy franciát választottak apáttá.181 S feltételezzük, hogy közel száz évig magyar alig volt közöttük. Nyilvánvaló tehát, hogy elsősorban a Szt. Egyed tiszteletére szentelt apát­ságukat, francia, illetőleg Saint-Gilles-i mintára Szt. Egyed ereklyéjének, kegy­tárgyának búcsújáró helyévé avatták. Ezt bizonyítaná, hogy 1113 nagyböjtjén III. Boleszló Lengyelország her­cege zarándokként felkereste előbb Szt. István székesfehérvári182 sírját, majd So­mogyváron Szt. Egyed ereklyéjét, illetőleg búcsújáró helyét. „A hagyomány sze­rint, ugyanis e monostor védszentjének pártfogását már születésekor tapasztal­ta, mert anyja, aki sokáig magtalan volt, kevéssel utóbb szülte azután, amikor Saint-Gilles-ben egy lengyel követség Szt. Egyedet hívta segítségül a gyermek­37

Next

/
Thumbnails
Contents