Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)
termelő területeik 48,1%-át vesztették el. A gyárak közül Csehszlovákiába 9, Jugoszláviába 5, Romániába 2 és Ausztriába ugyancsak kettő került át.”60 A cukorrépakörzetek keretei tehát szükségszerűen megváltoztak, a gyárak között megindult a harc a cukorrépa területekért. Bács-Bodrog megye egy része így került a kaposvári cukorgyár rayonjába és ha az onnan szállított répa meny- nyiségénél fogva nem is játszott meghatározó szerepet, mindenkor jó volt arra, hogy az elvesztett területeket és a répát vele pótolják. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy az egyes korszakokban a cukorrépa- termesztés főbb mutatói - a terület, a termésátlag és a részesedési arány - a vonzáskörzeten belül miként alakultak. Az első világháború idején, a bázisévhez viszonyítva mindenütt számottevő visszaesés mutatkozott, noha kétségkívül a mélypont 1915-ben volt. A cukorrépa-terület csökkenésének általános tendenciája, azonban a MIR béruradalmára nem volt jellemző. Az ellentmondás csak látszólagos, mivel köztudott, hogy a részvénytársaság a béruradalomban ellensúlyozta a szerződött termelőknél elveszett területeket. Mindez tetemes anyagi áldozatokat és gondot okozott a béruradalom vezetőinek. A vonzáskörzeten belül szembetűnő a terméshozam és ebből adódóan a hektáronkénti termésátlag visszaesése is, amely arányait tekintve - százalékban kifejezve - a terület csökkenésénél is nagyobb mérvű volt. E tekintetben mindenütt egységes képet láthatunk, még a béruradalomban is, amelyben a termésátlagok az extenzív erőfeszítések ellenére ugyancsak visszaestek. A megyék területi részesedése - arányait tekintve - lényegesen nem módosult. Baranya és Tolna megyék megközelítően azonos területi részesedésükkel csak kiegészítő szerepet játszottak, de együttesen már meghatározó szerepük volt. A cukorrépa zömét továhbra is a somogyi nagybirtokok, illetve egyre hatványo- zottabb mértékben a béruradalom szolgáltatta. A terméshozam katasztrofális visszaesését nemcsak a technológiai fegyelem megsértésében látjuk. Igaz, hogy a földeken a talajelőkészületi munkálatokat a nagybirtok üzemek nem végezték el és a szükséges műtrágyával sem rendelkeztek. Ugyancsak megcsappant a szervestrágya készletük, az állatállomány létszámának a tetemes csökkenésével. A szakképzett mezőgazdasági munkásokat, hadifoglyokkal, gyermek és női munkaerővel nem lehetett pótolni. Mégis joggal feltételezzük, hogy a statisztikában mutatkozó ilyen mérvű visszaesés azzal is magyarázható, hogy a termelők a cukorrépa egy részét letagadva lényegesen kevesebb terméshozamot jelentettek be. A cukorrépa-termesztés válsága nem csupán magyarországi jelenség, hanem egyben európai méretű is volt, a vizsgált korszakokban szinte valamennyi országot érintette, noha kétségkívül nem egyforma mértékben.61 (9. sz. táblázat.) A táblázatos kimutatás szerint Magyarország a kataszteri holdankénti átlagtermés tekintetében az utolsó békeévnek számító 1913/14-es esztendőben még a középmezőnybe tartozott, a huszas évek végén pedig már inkább a sereghajtók közé lehetett számítani. Az átlagtermést figyelembe véve csak két-három ország maradt Magyarország mögött. Délket-Dunántúl cukorrépa-termesztése, összhangban volt a magyarországi, illetőleg az európai cukorrépa-termesztés tendenciájával. Az egymást követő politikai krízisek idején a magyar gazdasági élet olyan válságba került, amelyből részint nem is tudott teljesen kilábalni, másrészt pedig a felemelkedést nem önerőből, hanem a külföldi kölcsönök igénybevételével tudta csak elérni. Ebben a korszakban a cukorrépa-termesztés mutatói már nem csupán a válságot, hanem a katasztrófát sejtetik. Mindez a kaposvári cukorgyár 373
