Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)
192 3‘ban a cukorrépa árát a kaposvári cukorgyár vonzáskörzetében, a búza október-decemberi átlagárának n%-ában állapították meg. 1924-ben a répa ára már 36 500 koronát tett ki, amelyből csak a forgalmi adót vonták le.'40 A cukorgyárak 1925-től ismételten áttértek az aranykorona bevezetésére, amelynek értéke egyenlő volt a Nemzeti Bank által jegyzett mindenkori dollárárfolyam 1/5-öd részével.41 Azok a termelők, akik továbbra is ragaszkodtak az ingyenemkor juttatáshoz 2,45, azok viszont, akik a cukrot nem vették igénybe 2,55, aranykoronát kaptak minden mázsa cukorrépa után.42 A cukorár felülfizetést azonban csak a 20 kát. h. felüli termelőknek biztosították, a londoni túlfizetésként 20-23 shillingig 3 fillért, 23 shilling fölött pedig 6 fillért, minden shilling után.43 Az ellenforradalmi korszak átmeneti stabilizációja valamit enyhített a helyzeten. A MIR igazgatósága egységes elveket, szigorúbb követelményeket kívánt bevezetni, amelynek a lényegé^ — 1925. november 24-é'n - a kaposvári cukorgyárhoz írt központi utasításban az alábbiak szerint összegezte.44 Mindenekelőtt közölték, hogy a továbbiakban eltekintenek a szokásos gyakorlattól - amely addig érvényben völt -, nevezetesen attól a ténytől, hogy a cukorrépa árát az OMGE és a Cukorgyárosok Országos Egyesülete közösen állapítsa meg. A jövőt optimistán ítélték meg, hangoztatva, hogy „remélhetőleg nem leszünk az OMGE közvetítésére utalva.”40 A termelőkkel szemben azonos feltételeket kívántak állítani, a különleges juttatásokat pedig végérvényesen le akarták venni a napirendről. E szellemben utasították Kladniggot arra, hogy „a visszatérítési kötelezettségek nélküli hozzájárulásokat, kamatmentes kölcsönöket és egyéb hasonló áldozatokat a jövőben engedélyezni szándékunkban nincs”,46 ragaszkodtak ahhoz is, hogy kedvezményeket csak az ügyvezető igazgatóság külön engedélyével adhatnak. Egy korszak lezárult, a cukoripar lélegzethez jutott, a kérdés csupán az volt, hogy a magyar mezőgazdaság milyen oxigén tartalékokkal rendelkezik a jövőt illetően. Répaelőleg és a kölcsönök A cukorgyár és a répatermelők kapcsolatában az előleg, valamint a hosz- •szúlejáratú kölcsönök változatlanul fontos szerepet játszottak. A gyár répaelőleget az első világháború előtt két részletben fizetett; az első, illetőleg a második kapálás befejeztével. A szerződésekben mindig évenként rögzítették a kataszteri holdanként járó előleget. A világháború és az azt követő gazdasági mélypont olyan pénzügyi helyzetet teremtett, amelyben a régi kereteket már nem lehetett megtartani. A nagybirtok-üzemek és a paraszti kisüzemek válságos helyzetükből a különböző hitelek igénybevételével próbáltak kilábalni. Közismert, hogy a cukorgyár tőkeerős vállalkozás volt és ezideig is bizonyos fokig vállalta a bank szerepét, pénzhez juttatva a rászoruló nagybirtokosokat, legfőképpen pedig a nagybérlőket. Ez a pénzügyi kapcsolat azonban kölcsönös érdekeket szolgált, mivel a gyár mind az előleg, mind pedig a hosszúlejáratú kölcsönök után megfelelő kamatokat szedett. Ugyanakor a termelők hosszabb távon a cukorgyártól anyagilag függő helyzetbe kerülve, sokszor szándékuk ellenére is rákényszerültek a cukorrépa termesztésére, a többéves szerződések aláírásával. A gyár így kizárta azt a lehetőséget, hogy a termelő taktikázva, csak a számára konjunktúrá366
