Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)

tartalma az első évtizedhez viszonyítva 3-4%-kal növekedett. Ezt az egyenesívű fejlődést törte meg az első világháború, olyan helyzetet teremtve, amelyre sem a magyar ipar, sem pedig a mezőgazdaság nem volt kellőképpen felkészülve. A világháború éveiben a nagybirtok-üzemeknek és a paraszti kisüzemeknek egyaránt igazodniuk kellett a megváltozott körülményekhez. Az egyre fokozódó munkaerőhiány, az igaerő csökkenése, a szállítási nehézségek, a fokozódó infláció, a mezőgazdaságot sújtó rendkívüli intézkedések és a hadigazdálkodás, a tervszerű termelés feltételeit tovább már nem tudták biztosítani, így az iparban és a mezőgazdaságban is anarchisztikus jelenségek mutatkoztak. A nagybirtoküzemek és a paraszti kisüzemek egyaránt rákényszerültek arra, hogy a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodjanak. A munka és tőkeigényes ipari növények termesztése helyett a kevésbé munkaigényes, de a piaci árakhoz jobban igazodó termékek előállítására törekedtek. A korszerű gazdálkodást tehát, a napi politikai érdekek és a hadigazdálkodást szolgáló kormányhatározatok eleve ldhetet- lenné tették, így a mezőgazdaság intenzifikálása nemcsak, hogy megtorpa'nt, de jelentősen vissza is esett, miközben az extenzív források is kimerültek, mivel a legjobb munkaerő százezreit vonták ki a termelésből, a különböző hadszínterekre küldve őket. Somogy megye alispánja már az 1915. augusztus 2-i évnegyedes közgyűlésen felhívta a jelenlevők figyelmét a múnkaerőhiány egyre növekvő veszélyeire, hangoztatva, hogy a háború első évében 11 460 mezőgazdasági munkást és 4928 cselédet vonultattak be katonának, de a jövőben - várhatóan - ez a létszám még majd növekszik.3

A kérdés tehát az, hogy a cukorrépa termesztésével foglalkozó nagybirtok-üzemek, és a cukorgyárak a megváltozott körülményekre miként reagáltak és milyen intézkedéseket tettek érdekeik védelmében? Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a cukorrépa-termelők és a cukorgyárak érdekei sok tekintetben eltérőek voltak, így érthető, hogy a megváltozott körülményekre különféleképpen reagáltak. A termelők többsége a töhbéves szerződések azonnali felbo'ntását kívánta, míg a cukorgyárak — érthetően - saját érdekeiket figyelembe véve, a jogi formulákhoz továbbra is ragaszkodva, a szerződések maradéktalan megtartását követelték. A cukorrépa-termesztés nehézségei, azonban lényegesen nagyobbak voltak annál, hogy a termelők a szerződések felbontását etikátlannak tekintették volna, ugyanakkor tudatában voltak annak is, hogy a cukorgyárak még bírósági úton sem kényszeríthetik őket a cukorrépa termesztésére. 1915. január x-től kormányrendelet engedélyezte - a termelőknek - a korábban kötött szerződések felbontását, így az évben a cukorrépa termelése 54%-kal vissza esett.4

A kaposvári cukorgyár vonzáskörzetében is hasonló tendencia érvényesült, jóllehet a répaterület csökkenése az országos átlagnál kevesebb volt, a 31,9%“Os visszaesés azonban szintén jelentősnek mondható. A kaposvári cukorgyár kétségkívül kedvezőbb helyzetben volt, mint a cukorgyárak többsége, ugyanis a MIR béruradalma, mint répatermelő bázisgazdaság a szükséges cukorrépa jelentős részét továbbra is tudta biztosítani. A gond azonban itt sem volt kisebb mint a többi cukorgyárnál. A gyár vezetői 1915. december 18-án joggal panaszkodtak az igazgatóságnak, hogy ,,ha valaki nem akar cukorrépát termelni, erre kényszeríteni nem áll módunkban, legfeljebb kellemetlenségeket okozhatunk neki, azonban nekünk ebből hasznunk nincs.”5

A cukorgyárnak tehát nem voltak olyan eszközei, amelyekkel pressziót gyakorolhatott volna a termelőkre a cukorrépa termesztése érdekében. A szerző35<S