Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén

fel cselédeit, de amikor nincs ki betakarítsa termését, megelégszik egy „alapos fenyítéssel”, nehogy a birtoka kárt szenvedjen. Hasonlóan a fajszi földbirtokos, Kund Vilmosné is megelégszik cselédei megverettetésével.170

Másnap, augusztus 30-án Makay százados vette át Prónay szerepét és a börtönben felülvizsgálta a letartóztatottakat. Akit „bűnösnek talált, azt letegezte és annak két másik tiszt között kellett elmenni, akik a csővégén fogott puskával hátbavágták teljes erővel.”171 Makay hét letartóztatottat különválasztott és azokat újból megverette. Köztük volt az előtte való napon Kéthelyen letartóztatott Horváth (Szundra) Gyula, valamint Ladi János mesztegnyői tanító és Tóth János gépész is. Tóth Aladár szolgabíró különösen figyelmükbe ajánlotta Máyer István jogszigorlót, aki a megyei munkástanácson dolgozott. Ezen a napon rabolta el Sabjáti József pénztárcáját Bibó Dénes fhdgy., veszprémi földbirtokos, hírhedt gyilkos.172

Augusztus 31-én déltájban a börtönudvaron lévő autóra tették a félholtra vert Ladi Jánost, Mayer Istvánt, Horváth Szundra Gyulát, Mika Józsefet, Tóth Jánost, az előző napon a kórházból kihozott idős Gold Vilmost és egy ismeretlen segédjegyzőt. Teherautón az lüké melletti Csőd kanyarig vitték őket, ahol valamen'nyit lemészárolták. Szeptember első napjaiban a felismerhetetlenségig szétvert emberi tetemeket a hozzátartozók engedéllyel elhozatták és csendben eltemették. Velük együtt az ismert marcali mártírok száma 25 főre emelkedett, akik a következők voltak: (zárójelben a születés éve) Banicz György (1864) földműves, a gombai múnkástanáos tagja, vöröskatona volt. Berecz Károly (1877) kőművessegéd, marcali lakos, régi szervezett munkás. A Tanácsköztársaság idején az építők szakszervezetének helyi vezetője, vörösőr. Cséplő József (1887) szabósegéd, marcali lakos. A községi munkástanács tagja, vörösőr. Decsi Imre (1885) asztalossegéd, marcali lakos. A községi munkástanács tagja. A helyi takarékpénztár ellenőre volt. Dénes Izidor (1892) magánhivatalnok, marcali lakos. A községi munkástanács jegyzője volt. A helyi proletárgyerekek üdültetését irányította. Füle István (1858) vasutas, marcali lakos. A községi munkástanács tagja, üzemi ellenőr volt. Garat Imre (1892) földműves, gombai lakos. A községi munkástanács tagja és községi párttitkár volt. Gold Ferenc (1883) bádogosmester, marcali lakos. A helyi vasmunkásszervezet titkára, a vörösőrség tagja volt. Megölték a vörösistállónál. Knausz Ferenc (1883) szabómester, marcali lakos. A járási munkástanács intézőbizottságának, a járási tanács háromtagú direktóriumának tagja volt. Kovács József (zsirka) (1883) földműves, marcali lakos. A járás munkás- tanács tagja, községi, majd járási pártittkár. A földszocializálás egyik szervezője a járásban. Krénusz János (1886) tanító, gombai lakos. A helyi pártvezetőség tagja, vörösőr. A földszocializálás helyi alakja. Lovrencsics János (1889) kovácssegéd, marcali lakos. A községi munkástanács és a párt járási intézőbizottságának tagja. Lobi Jenő (1896) könyvelő, marcali lakos. Kulturális-szociális ügyek szervezője volt. Lobi Lipót (1866) tanító, marcali lakos. A községi munkástanács tagja, a pedagógus szakszervezet járási elnöke volt. Nyári László (1895) cserepessegéd, marcali lakos. Vöröskatona volt. ősz Ferenc (1895) kertészsegéd, marcali lakos. Vöröskatona, majd Kaposváron vörösőr nyomozó volt. Simon József (1892). Katolikus pap, marcali lakos. Haladó nézeteiért a nagybirtok szocializálásának a helyesléséért ölték meg. Stigler Imre (1889) ácssegéd, marcali lakos. A helyi munkástanács tagja volt.

Ugyancsak a járásból való mártírok, akiket 1919. augusztus 31-én délután

337