Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén

A Bibó-féle vádakból természetes, hogy egyik sem volt igaz. Tószeghi soha nem foglalkozott fegyverkereskedéssel, Hamburgert pedig éppen fordítva, Barkóczy Béla (1873-t) alezredes fenyegette meg, sőt meg is ütötte. Barkóczy augusztus i o-én Sohaller vendéglőstől fennhangon^ kérdezte, hogy pusztulnak-e már a zsidók Fonyódról? Az ott álló Hamburger kikérte magának s kijelentette: „annyi jogom, mint magának, nekem is van, és ne viselkedjék úgy, mint egy útonálló!” Az alezredesnek ez már „tisztibecsületébe” vágott és megtámadta Hamburgert, aki ezek után feljelentést emlegetett. Végül az odaérkező községbíró elvitte Barkóczy botját.142 Barkóczy alezredes kegyetlenül megfizetett Hamburgernek, mikor a prónaysták kezére játszotta.

A megfélemlített „népgyűlés hallgatósága” - nők és gyermekek - Bibó kérdésére, hogy „. . .aki 'nem akarja, hogy felakasszák őket, emelje fel a kezét!” - a rémülettől nem tartotta fel senki a karját. Erre Bibó gyorsan kijelentette: „A nép ítélt! Ezt a három, gazembert felakasztjuk!”’143 Csak néhány megvadított helybeli polgár kiáltotta, hogy fel kell akasztani őket! Ezután a prónaysta gyil- kolási menetrend szerint Bibó vezetésével a nyolc tiszt a csendőrőrsre ment, „. . . kihurcolták a három fogva lévő embert és folyton ütlegelve, a közelben lévő fákhoz taszigálták őket.”

Először Gráner Albertet, majd Tószeghit akasztották fel, aki alatt kétszer elszakadt a kötél és harmadszor dróttal megerősítették a kötelet, úgy végeztek vele. Amikor először szakadt le a kötélről, akkor érkezett Siófokról oda a felesége „. .. sikoltozva, térdrevetve magát könyörgött, Horthy fővezér parancsára hivatkozva a tiszteknek. Az asszonyt azonban a csendőrök ellökdösték a férjétől, akin végrehajtották a gyilkosságot”.144 Utoljára Hamburgert akasztotta fel Bibó a csendőrőrs udvarán. Gráf Salm a helybeli lakosokat kompromittálva, három fonyódit is bevont a gyilkosságba. Horváth István (gulyás) (1874-+), Németh József (1873—t) és Zsifoorás József (1898- ) lakosok segédkeztek az

akasztásban.145 A három bűnrészes ellén 1919. szeptember 26-án az antant nyomására, Horovitz amerikai ezredes vizsgálóútjakor eljárás kezdődött. A kaposvári fogházban alig két hétig ültek, amikor Kovács Antal alezredes október 8-án mindhármukat átkísértette a Barossba. Egy hét elmúltával már szabadok voltak. December 14-én ismét letartóztatták őket és végül, 1920. június 25-én 1715/34/1919. számú végzésével a Kaposvári Törvényszék felmentette őket, szabadlábra kerültek.146 A felszabadulás után, 1946. tavaszán került a gyilkosság ügye a népbíróság elé, amikor is az egyik segédkező fonyódit elítélték.14'

Prónay ezen a 'napon kihallgatásra ment Horthyhoz. Váltott lovon indult Kéthelyről. Öreglakon az ott időző gróf Jankovich Endre ad alá pihent lovat. Délelőtt ii órakor Horthy a Tószeghi ügyről akart hallani, amiről Prónay mélyen hallgatott. Siófokról nem siet vissza, hadd verjék agyon őket, írja. Visszafelé a fonyódi állomáson Bibó Dénes és báró Liptay Antal főhadnagyok azt jelentették - írja Pró'nay visszaemlékezésében <- „Tószeghi Freundot Fonyódon a nép, amikor ma reggel a fővezéri parancsra a börtönből kiengedtük, meggyilkolta. A legközelebbi fára felhúzták - sem ők, de senkisem volt képes ezt a népítéletet megakadályozni.”148 Természetesen ezt Prónay sem hitte el!

Néhány nap múlva Horthy azonban írásos vizsgálatot és jegyzőkönyvet kér Prónaytól. Siófokról motorcsónako'n indult Fonyódra. Megint felkereste régi besúgóját Dvihálinét, valamint a helybeli antiszemitákat. Feltehetően ekkor elvbarátainak tartott egy buzdító szónoklatot, mivel a következőket írta emlé332