Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén
gatás miatt Siófok felé, azaz Toponár, Magyaratád és Igái irányába kellett volna menni, amit később sem a mernyei, sem az igali csendőrőrs a Magyaratád, illetve az Igái községben megejtett nyomozás szerint nem igazolt. A valóságban, ahogy dr. Révy jelentette, a nádasdi erdő felé vitték az áldozataikat, ahol a várostól mintegy 6-7 km távolságban meggyilkolták őket. Az erdőben lévő tisztásod, amit lejtős dombok vettek körül történt Latinca Sándor (1886-1919), Tóth Lajos (1878-1919), Szalma István (1886-1919), Lewin Samu (1885-1919) és Farkas János (1882-1919) halála. Itt az elhurcolást végző tiszteken kívül a gyilkosságban Prónay tisztek és altisztek is resztvettek. Hirt György szerint résztvett az „akcióban” Buczy Ferenc főhadnagy is.131 Szalmáné „a városban szállingózó azon hírek alapján, hogy az elhurcol- takat a nádasdi erdőben végezték ki, több ízben is kutatott a város közelében elterülő erdőben, s 1919. november 24. napján gyanús nyomot talált, s kezével sikerült egy áldozat karját kikaparni. A holttest karján még meglévő ruháról minden kétséget kizárólag felismerte, hogy az oszlásnak indult hulla a férjéé.” Az özvegyek ezután jogászi tanácsra Kovács alezredeshez fordultak, aki időhúzáshoz, a holttestek gyors kihantolásához és elrejtéséhez szükséges időnye- róshez folyamodott. Amikor a megbeszélt határidőben visszatértek az özvegyek, sem a temetési engedélyt nem kapták meg, sem az erdőben nem találták férjeik holttestét. Kovács alezredes egy újabb kiküldött járőrrel eltüntette a holttesteket a gyilkosság, illetve az első eltemetéstől több száz méterre egy kocsiút alá. A tiszti gyilkosokat később az özvegyek feljelentették az antant missziónál, amely formális katonai eljárást vont maga után. A tisztek valamennyien hamis vallomást tettek egy úgynevezett „igali népítéletről”. Rövidesen a hadosztálybíróságon elaltatták az ügyet és 1922. július 22-én az eljárást a következő indokkal megszüntették: „A kommunizmus idején a magyar faj és nemzeti eszme ellen elkövetett cselekmények által felkeltett közelkeseredés és menthető felháborodás hatása alatt, továbbá abbán a téves meggyőződésben, hogy cselekményükkel a magyar faj és nemzeti eszme érdekeit szolgálják, az őrizetükre bízott, a kommunizmus idején erősen exponált személyek védelme tekintetében a kellő ellenállást nem fejtették ki, és ezáltal lehetővé tették, hogy a feldühödött tömeg őket népítélet alakjában kivégezze.”13,5 Szeptember derekán a gyilkosságok idején Prónay tüntetőén szabadságra me'nt és páncélvonata is Bárdibükk állomáson volt. Ekkor 90 tiszt, 35 altiszt, 83 ló, 26 jármű, 90 puska és 6 géppuska tartozott a páncélvonaton kívül a század állományába. A hónap végén Prónay már elvonult a németül tudó tisztekkel és helyettese, Denk Gusztáv százados vette át a Kaposvár környékén állomásozó század parancsnokságát.131 Októberben még itt található a század, de november elején a többi különítménnyel együtt a Prónay század is elvonult. 4. Fonyód Augusztus 27-én a délelőtti órákban Kaposvárról Fonyódra érkezett a Prónay különítmény egyik félszakasza, gróf Salm Herman főhadnagy parancsnoksága alatt. Salmot Prónay küldte Fonyódra, akit korábban Dvihali Aladárné postamesternő és az akkor ott ‘nyaraló, majd a különítményébe belépett kaposvári fogtechnikus, Varga Péter informált. Dviháliné idegbajos, notórius hazudozó és 330
