Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén
véres volt. Erre azt mondja a tiszt neki: - Hát neked majd ki törüli meg a szádat? - ezzel aztán elvégezték az akasztásokat. Azután egyenként dobálták bele a gödörbe és kevés földdel hántolták el” - emlékezett vissza az akkor ott kíváncsiskodó egyik taibi fiú.'a A gyilkosok Fdhér Béla és Fehérné akasztását is megörökítették.'6 A fehérterror vádirata lehetett volna azonnal, ha ezek a fotók akkor napvilágra kerülnek. Sajnos csak 1925-26-ban lettek ismeretesek a szociáldemokrata pártvezetőség előtt. A képeket dr. Horváth Ferenc (1879—1948) kaposvári jogász, maga is szenvedő alanya volt a fehérterrornak, gyűjtötte és juttatta el a pártvezetőséghez. Fényes László újságíróhoz is jutott egy másolat. A képek csak a felszabadulás után kerültek napvilágra, amikor a szociáldemokrata gyűjtemény megmaradt töredéke a Munkásmozgalmi Intézetbe került. A Siebenlist különítmény Tab környéki gyilkosságai ezzel még nem értek véget. Másnap, augusztus 25-én Zala községbe rándultak, ahol meglátogatták a helybeli földbirtokost és családját. A látogatás azonban újabb programmal bővült, mivel a tahi gazdag iparosok tudomást szereztek arról, hogy Dinczkob János (1865-1919) cipészmester, aki a Tanácsköztársaság idején Tabo'n termelő- biztos volt, nem menekült el. A Siebenlist tisztek lakásában, munkája mellett találták, a temetőbe vitték, ahol meggyilkolták.7' A Tab környéki gyilkosságokra a felszabadulás után derült fény, amikor a gyilkosok egy része megkapta megérdemelt büntetését a népbíróságtól. A korabeli sajtó a népbírósági perről részletesen tudósított.78 A gyilkosságok után dr. Bernáth háromhőnapi időtartamra azonnali betegszabadságot kért és kapott.79 Előzőleg azonban augusztus 23-án, 14 óra 10 perckor a csurgói főszolgabírónak táviratozott Halász János letartóztatása ügyében, aki a Tanácsköztársaság idején járási párttitkár volt.80 Bernáth többé nem foglalta el hivatalát, mert amikor lejárt a rendkívüli betegszabadsága, nyugdíjazását kérte. Utóda báró Weissenbach Iván (1883-+) lett, aki betegszabadsága alatt helyettesítette. Weissenbach 'nem értett egyet a gyilkosságokkal, többször keményen bírálta a Siebenlist különítményt. Ez a véleménye Siebenlisthez vissza is jutott. Siebenlist ezért feljelentette a Dunántúli központi kormánybiztosnál, Pallavicininél, aki szeptember 17-i levelében erélyes kivizsgálást várt Svastics Nádor megyei kormánybiztostól. Svastics, szeptember 22-i válaszában 2931/1919. szám alatt megvédi Wiassenbachot, aki a „... helyzet magaslatán áll és ellene semmi kifogásolni valót nem tud.” Megjegyzi Svastics, hogy Siebenlist „. . . századparancsnok úrnak a tb. főszolgabíró ellén irányuló beadványát - melyhez hasonló hozzám már érkezett és azt kivizsgálás végett a megye alispánjához áttettem — téves egyéni egyoldalú véleménynek (majdnem személyeskedésnek) minősíthetem.’’81 Még a konzervatív szemléletű s keménykezű Svastics kormánybiztos is, aki kérlelhetetlen volt a tőkés magántulajdon védelmében, elítélte a tiszti különítmények gyilkosságait és ahol tehette, igyekezett gátat vetni a fehérterrornak.82 3. Kaposvár és a Kaposvári járás A megye székhelyére 1919. augusztus 2-án a hajnali órákban érkezett meg Budapestről Latinca Sándor. A Munkástanács üléséről, a Kormányzótanács lemondásáról, a délelőtti órákban összehívott rendkívüli szakszervezeti vezetőségi ülésén számolt be. Aznap, a Peidl kormány táviratát a járási politikai megbí520
