Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején

JEGYZETEK

1. Zelovicb Kornél: A magyar vasutak története. Bp. 1925.

2. Erdősi Ferenc: Adatok az egykori Dráva-hajózásról és annak Barcs fejlődésében betöltött szerepéről. Levéltári Évkönyv. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1971. 182. p.

3. Dr. Ruzitska Lajos: A magyar vasútépítés története 1914-ig. KÖZDOK. Bp. 1964. 33/16. p. — Magyarország gazdasági térképekben. Szerk.: Edvi Illés Aladár és Halász Albert. 1921. (6. átdolgozott kiadás) 6. p.

4. Somogy, 1875. január 21. 1 p. Vö.: T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok Somogy megyében a dualizmus korában. Kaposvár, 1974. 43-45. p.

5. Somogy, 1889. szept. 10. 2. p. Erdősi i. m. 189—190., 197—198. p.

6. Somogy megyei Levéltár (továbbiakban: SmL.) közgazdasági előadó iratai 4/1895-96. Gaál jelentése, dátum nélkül.

7. Csurgó és Vidéke, 1895. május 26. 3. p. — Somogyvármegye, 1909. okt. 21. 3. p.

8. Vö.: Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Bp. 1929.

9. Zelovicb i. m.

10. Pécsi Figyelő, 1898. febr. 15. 1-2. p. Pécs város nemcsak a horvátországi forgalom elvesztését sérelmezte a Szentlőrinc—Nasic vasútvonal miatt, hanem a Sárbogárd-Szek- szárd-Bátaszék— Baranyavár vasútvonal miatt a boszniai forgalom eltérítését is nehezményezte. (Vö.: Pécsi' Figyelő, 1898. január 12. 1-2. p.)

11. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának 1876-ik évi statistikai jelentése. Sopron, 1878. II. rész. II. füzet (továbbiakban: Soproni jelentés). 1162.

12. Erre a figyelmemet elsőként Andrásfalvy Bertalan hívta fel, s ezt ezúton is köszönöm.

13. Soproni jelentés II. rész. II. füzet. 830-831, 1162-1163. p.

14. Uo. 691, 1168-11711. p.

15. Uo. 831, 1172-1173. p.

16. Uo. 1182, 1185. p.

17. Uo. 829, 1186, 1187. p.

18. Uo. 657, 1190-JI193. p.

19. Uo. 833, 1202-1203. p.

20. Uo. 874-875, 1210-12111. p.

21. Uo. 1214-1215. p.

22. Uo. 1214-1215, 830-831. p.

23. Uo. 1220-1221, 123. p.

24. Uo. I. füzet. 543. p., uo. II. füzet. 692-694, 1232-1233. p.

25. Uo. 1236-1237. p.

26. Uo. 1238-1239. p.

27. Uo. 1243-1245. p.

28. Uo. 1248-1249. p.

29. Uo. 1254-1255. p.

30. Uo. 835, 917, 1256-1257. p.

31. Uo. 1262-1265. p.

32. Uo. 1266-1269. p.

33. Uo. 832-833, 1274-1275. p.

34. Uo. 1278-1279. p.

35. Csupán az arányok érzékeltetésére említjük, hogy Pécsett 4 könyvnyomdában 14 segéd, 6 tanonc, 4 férfi és 6 női munkás dolgozott, míg ugyanott 1 kőnyomda 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztatott. A Kaposváron lévő 2 könyvnyomda pedig 8 segédet, 4 tanon- cot, 2 férfi és 2 női munkást alkalmazott. (Uo. 690-691, 382-833, 1282—1283. p.)

36. Az 1881. évi népszámlálás az iparban dolgozó férfiakat a következőképpen csoportosította: önálló vállalkozó volt a négy megyében és Pécsett 32067, tiszt és üzletvezető 77, segéd 17985, tanonc 6664, munkás 4 367, családi kisegítő 736, vagyis iparban dolgozott 60 996 férfi. A nők adatait csupán összesítésben közölték, ezek száma Dél-Dunántúlon 3 178 iparűző volt. (A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott nép- számlálás eredményei némely hasznos háziállatok kimutatásával együtt. Budapest, 1882. I. köt. 748, 756, 760, 767, 771, 773. p. adatai alapján számítás.)

37. Uo., továbbá A magyar korona országaiban az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. Pest, 1871. 106, 109, 112, 263, 261, 287, 299. p. 1870-ben az iparral, kézművel foglalkozók száma a négy megyében és Pécsett 50982 fő, 1881-ben pedig 67 244 fő.

303