Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
ben alkalmazott gépek összteljesítménye 2 166 lóerő. Itt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy 1912-ben 9 üzemmel többet jegyeztek fel ebben az iparágban, amelyekben további jelentős számú munkás és gép dolgozott. A kő-, föld-, agyag- és üvegipar üzemeinek gyártmányszerkezetében a terméskőn és zúzott kőn kívül, amelyek a kőbányából kerültek ki - égetett mész, tégla, tetőcserép, illetve a Zsolnay Vilmos-féle „kerámikai gyárban” porcelánáruk, szigetelők, csatornaművek, kerti vázák stb. találhatók. Ehhez az iparághoz sorolták a szobrászatot is, amelynek 1914-ben egy művésze dolgozott 15-20 munkással, s akinek műhelyében általában oltárépítést végeztek. Ezen iparág üzemeinek döntő többségét téglagyárak adták. A 48 üzem közül 32 volt téglagyár, amelyek nagyon eltérő, 25 és 200 fő közti munkáslétszámmal dolgoztak. Több téglagyár egy-egy uradalommal volt kapcsolatos, de találunk a területen több részvénytársaságot is. (Pl. Vajszlón, Barcson, Nagykanizsán, Nagydorogon és Nagyatádon.) Az iparág - munkáslétezámát tekintve - legjelentékenyebb gyára a pécsi Zsolnay-gyár volt - a legnagyobb teljesítményű gépeket azonban néhány kőbányában és az egyik mohácsi téglagyárban használták. (Ezekben 250, illetve 220 lóerős géppark volt.) Ha térképeinkre tekintünk, meg kell állapítanunk, hogy ez az iparág területileg a legszórtabb, ami nem csodálható, hiszen ez elsősorban nyersanyaghoz kötött. A szükséglet pedig - a városba költözéssel, iparfejlődéssel párhuzamosan - egyre növekedett. Annak megítéléséhez, hogy ez az iparág mennyire lehet jövedelmező, két részvénytársaság nyilvános mérlegben feltüntetett (kimutatott) tiszta nyereségét közöljük. A Nagydorogi Mészkőhomokgyár Rt.-nek, amely 1904-ben alakult 11 szakmunkással és 25 LE-s géppel működött (50000 K részvénytőkéje volt), 1905 decemberében 2 534 K volt a kimutatott tiszta nyeresége. Egy év múltán 10 000 K-val felemelték az alaptőkéjét, és 1910 decemberében már 8000 K-n felül volt az évi nyeresége. Az 1907-ben alapított Nagyatádi Téglagyár Rt., amely 120000 K részvénytőkével jött létre, 1908. december 31-én 4974 K tiszta nyereséget könyvelt el.51 Ugyanakkor azonban az is köztudott volt, hogy ezekben a téglagyárakban és az idényjelleggel dolgozó egyéb téglagyárakban voltak a legnyomorúságosabb fizetések, lakás- és egyéb körülmények. Ennek az iparágnak is voltak olyan üzemei, amelyek megtalálták az árukivitel módját és útját. A pécsi iparkamara 1896. évi jelentése szerint a Zsolnay- gyár pl. Európa minden országába és Amerika néhány városába exportálta termékeit. De két Baranyamágocson dolgozó mesterember ugyancsak kivitelre dolgozott, kályhát és főzőedényeket szállított rendszeres Szlavóniába és Boszniába. Mohácsról 3 fazekas korsót és tálakat küldött Szerbiába, Bulgáriába és Romániába eladásra. Az egyik uradalmi cementgyár (Tarnóca) és a kaposvári cement- árugyár Horvát-Szlavóniába, Boszniába és az utóbbi Ausztriába is szállított cementárut. Megvolt tehát az áruk számára a szélesebb piac, nem kellett csupán a helyi, szegényebb és szűkebb paicra korlátozniuk termelésüket. Nagyrészt az export, mégpedig a nyugat-európai kereslet lendítette fel 284
