Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején

Az a gépipar - amelyben 1876-ban még csak 133 ipari keresőt találunk, és a keresők száma alapján felvázolt iparszerkezetnek 0,3%-át alkotta a Dél- Dunántúlon, 1910-ben már 4 542 ipari keresőnek biztosított megélhetést, és az iparszerkezetben 5,4%-os aránnyal szerepelnek munkásai. Ezt az utóbbi magas arányt részben az is növelte, hogy az egyre jelentősebbé váló villamosenergia ipar telepeit, üzemeit is ekkor ide sorolták. A gépipar az az iparág, amelyet a gyáripar létrejötte növelt naggyá, tett fontossá. 1910-ben 11 gyártelep volt Baranyában, 5-5 Somogy és Zala megyékben és 4 Tolna megyében - a hivatalos kimutatás szerint. 1906-ban Baranya megyében 1 600000 K termelési értéket állított elő a gépipar és a villamosenergia ipar, 927 munkással; - 350000 K volt a termelési érték, amelyet Somogy megyében 138 munkás állított elő. Tolna megyében 160000 K termelési értékkel 44 munkás állott alkalmazásban Ivanits dombóvári műhelyében, és Zala megyében 790 000 K termelési érték előállítását köszönhette ez az iparág az abban alkalmazott 338 munkásnak. Az ekkor Dél-Dununátúl üzemeiben előállított termelési érték az országban megtermeltnek 1,69%-a volt. 1906-ban Dél-Dunántúl gépgyáraiban alkalmazott munkások száma 1 447 fő, 1910-ben pedig 25 gyártelepen 1 418 fő volt. Az 1912-14. évi ipari címtárak 11 üzemben 787-840 munkást jeleznek, akik mellett 334 LE-s összteljesítményű gépsor vett részt a termelésben. A felsorolásban Hamerli József pécsi gépgyára, a kaposvári vasöntöde és gépgyár, továbbá a nagykanizsai Weiser gazdasági gépgyár mellett 2 kocsigyár, 1 harangöntöde, a pécsi orgonagyár stb. szerepel. A „készítmények” sokfélesége itt is megdöbbentő, bár ezt magyarázza a címtár jellege is, amely „beszerzési forrásnak” nevezi önmagát. Érdekességként említem, hogy a Weiser-féle nagykanizsai gazdasági gépgyár 45 féle termékét kínálta eladásra, köztük teljes malomberendezést, csatornázási vasöntvényeket, sőt agyagfúrógépeket is „a kisipar részére”. A kocsigyárak természetesen hintákat és kocsikat, a mérlegkészítő- és autogén hegesztési vállalat sokféle mérleget kínált. A 11 gyár közül 7 a mezőgazdaság céljait szolgálta gépi berendezéseivel. Az 1906-ban, sőt még 1912-ben is a vasiparba sorolt nagykanizsai Mercur Vasművek 1914-ben már szekér- és automobil tengelyek, katonai járművek részére készített tengelypuskák mellett szecskavágók, szőlősajtók és -zúzok előállításával foglalkozott. Meg kell jegyeznem, hogy ebben az iparágban 19112-ben a már említett 11 gyáron kívül 3 gazdasági gépműhely és 2 kocsigyár is szerepelt az ipari üzemek között.

Ez az iparág már korán megtalálta árui számára a külföldi piacot. A Ruepprecht testvérek, akiknek üzemét 1914-ben Rudié Ignác vette át, Kindl Ferenc és Haberényi Pál pécsi gépgyárosok 1896-ban tűzifecskendőket, szivattyúkat, harangot és mezőgazdasági gépeket, malomberendezéseket, lakatosárut, vizes gázbevezetési és elektrotechnikai cikkeket szállítottak Horvát-Szlavóniába, Boszniába és Szerbiába.

Külön kell megemlítenünk a villamosenergia ipart, annak fejlődését, amely az ipari címtárban üzemeivel természetesen nem szerepel. 1898-ban már volt területünkön néhány telepe. 1906-ban villany világítási vállalatot találunk Bony- hádon, amelyet Forberger és társa tulajdonosok 1902-től üzemeltettek. Zala megyében a Csáktornyái villanytelep és gőzmalom 1893 óta dolgozott, s ugyancsak a század végén 1894-ben alakult Franz Lajos és Fiai gőzmalom és villamostelepe Nagykanizsán. 1895 óta működött a kaposvári áramfejlesztő telep, amely 1906- ban már a város tulajdonában volt. Ugyanebben az évben alakult a Pécsi Villamossági Részvénytársaság Központi Áramfejlesztő Telepe is. Szekszárd és Za282