Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
Ennek az 1898-ban készült felmérésnek adatai szerint a következő ipar- szerkezeti kép alakul ki Dél-Dunántúl gyáriparáról: a vas- és fémiparban összesen 4 gyár dolgozott ekkor (2-2 Pécsett és Zala megyében). A gépiparban a feljegyzett öt gyárüzem közül három Pécsett, egy-egy Kaposváron és Nagykanizsán működött. Az ekkor ehhez az iparághoz tartozó, de külön felsorolt villanyenergiaipar üzemei közül egy-egy volt Baranya és Somogy megyében, kettő pedig Zala megyében. Tolna megyében ekkor még nem volt villanytelep. A faipar 7 Baranya megyei és 3 Zala megyei üzeme mellett Somogy megyében mindössze Berzencén jegyeztek fel egy cserkéreg-törő gyárat. - A bőriparnak 3 pécsi s egy-egy Zala és Tolna megyei gyárüzeme volt. (Sümegen, ill. Simontornyán.) — A fonó-szövőiparban Somogy és Tolna megyében dolgozott egy-egy gyárüzem; az élelmiszeriparnak összesen 8 gyára volt Baranya megyében (cukorka, sör, pezsgőgyár), és 9-9 üzeme Somogy és Zala megyében. Tolna megyében mindössze egy szeszgyárat jegyeztek fel. A ruházati ipar Baranya megyében a Hamerli kesztyűgyárat, Somogybán egy szabóüzemet és Tolnában két posztócipőgyárat tartott nyilván. - A vegyi ipar 4 dél-dunántúli üzeme közül a lábodi keményítőgyáron kívül a másik 3 Pécsett volt. (Két szappamgyár és egy gázgyár.) — A sokszorosító ipar üzemei közül mindössze két pécsi nyomdát jegyeztek fel. A dél-dunántúli területen feltüntetett 104 gyárüzem Dunántúl 11 megyéjében összesen található 280 üzemhez képest jelentős szám. Néhány valóban figyelemre méltó gyáron kívül (mint pl. a pécsi orgonagyár, a Zsolnay-gyá-r vagy a kaposvári cukorgyár, a nagykanizsai gazdasági gépgyár) volt több olyan kisebb üzem is, mint pl. a nagykanizsai Staniol-kupakgyár, amely az ugyanott működő konyakgyárnak 1896-ban létrehozott melléküzeme volt, vagy két pécsi „cukorkagyár”, amely a cukrászüzemekhez állott közel. Más képet alkothatunk magunknak a terület gyáriparáról, ha az ipartelepek 6 évvel később készült és kéziratban ránk maradt jegyzékének adatait vizsgáljuk meg. Ebben a jegyzékben az ország területén gépet használó ipartelepek neve, munkáslétszáma és az ott felhasznált gépek munkabírása (lóerőben) szerepel. E jegyzék adatai egybevethetőek az 1900. évi ipari nagyvállalatok adataival. (Lásd III. táblázat.) Az így megmutatkozó eltérés nem könyvelhető el a négy év során bekövetkezett munkásszám vagy üzemszám növekedéseként, hiszen ez az az időszak, amelyet a szakirodalom a kapitalizmus egyik gazdasági válság- periódusaként tart nyilván. Az üzemek név szerinti összehasonlítása inkább arra mutat, hogy több olyan gépekkel dolgozó ipari üzem volt a területen, amely alacsony munkásszámával nem érte el a nagyvállalat szintjét. Eltérőek lehettek azonban az összeírás szempontjai is. Feltűnő pl., hogy a nagykanizsai javítóműhely 1900-ban 31 segéddel, 1910-ben 64 segéddel dolgozott a népszámlálás hivatalos statisztikája szerint, ugyanakkor az 1904. évi ipartelepek összeírásakor 177 munkást foglalkoztató üzemként szerepel. A lábodi keményítőgyár 1900-ban 63, 1910- ben 26 munkást alkalmazott, 1904-ben viszont 96 munkás dolgozott üzemében/“8 Lehetséges, hogy az előbbiekben az átlagos, az utóbbi összeírásban pedig a legmagasabb munkáslétszámot tüntették fel. Mindezek az adatok óvatosságra intenek akkor, amikor a terület gyáriparának súlyát és jelentőségét számokkal akarjuk lemérni. 280
