Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
határon kívül esett. A fővárosiból kapott vagy átvett vers-sokadalomból Reviczky Gyula Talált rózsája emelkedik csupán ki: Virága édes szerelemnek, Az út porából fölemellek. Rideg kedély volt, fogadok, Ki téged így eldobhatott. Ki rád tekint, forróbban érez, Eldobni téged, lehet-é ez? Jer hát ide, szívemre, jer! Ne a hideg földön heverj. Pampája teljes még a nyárnak S téged már haldokolni látlak Ki se lehelted illatod’ S leveleid’ már hullatod. Szegény virág, jer, én megértlek. Az én szívem rokon tevéled. A sors könyörtelen keze Virágkorában tépte le. Most hervad, mint te eltiporva; Ifjan, részvétlenül a porba’, S nem akad senki, senki sem, ki föl emelné szelíden!“1 A Berzsenyi T ár saság elnöke Roboz - mint szó vólt róla - pályakezdésétől célul tűzte ki a helyi irodalmi hagyományok számbavételét, illetve ápolását. Bizonyos kutatásokat is végzett, érdeklődött irodalomtörténészeknél Somogy literatúrájának múltjáról. Gyorsan felvilágosították, hogy Virág Benedek, Csokonai és Berzsenyi Dániel nevei jelzik azt az utat, amelynek továbbépítése feladat. Tájékozódott tehát, de mégis a harminckettedik évéhez közeledett, amikor a nyilvánosság előtt először beszélt Berzsenyi Dánielről. Pontosabban, nem is róla, hiszen i860, június 14-én Niklán a költő emlékkövét szentelték fel és itt mondott „oratiot” Roboz. Beszédét később közreadta A Billikomból cím alatt, de meg kell jegyezni, hogy a szöveg csaknem teljesen érdektelen, mert szinte szó sem esik benne Dániel uraságról, annál nagyohb hévvel éltette a megjelent hercegprímást. .. Tényként mégis számon kell tartanunk, mert ettől kezdődően mint író, később mint szerkesztő különös figyelmet fordított a Berzsenyi-kultuszra. Előbb azzal, hogy némi ízlésformálást végzett, lrodalompártolás Kaposvárott címmel arról ékelődött a lap, hogy mily „rémségesen” el voltak terjedve a „ledér, érzékcsiklandozó” művek, amilyen többek közt a Kálmán a szegedi lelenc, vagy Konstantinápoly rózsája volt. Ebből a műből Kaposváron ezerkétszáz 254
