Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
S áldott legyen e szentelt csarnok itt: Ments vár és templom és királyi -lak. Áldott a város, melynek áldozat Fillériből épült oltárilag! Dicső nép! vedd át hála szózatunk A múltért! Üdv kísérje a jelen Művét!A mit jövendőnek áhíturtk: Az, hogy hazánk örök s boldog legyen. Hét évvel később Az utolsó prologot olvashattuk a lapban Jókai tollából, amelyet a pápai nemzeti színiház megnyitásának ünnepélyére készített el. A százhatvan soros „élőbeszéd” nagyobb részét a visszatekintés teszi ki, arról ír, mi mindént látott ott szépségben és művészetben. Sok dicséretét kap Pápa, mint a fél századdal korábban sarjadzó magyar művészet otthona. Ez a verse- zet nyilván nagyon megnyerhette Roboz tetszését, hiszen maga is ott ismerkedett meg a művészetekkel. A hosszúra sikeredett „utolsó prolog” szólt e nemes művészet embernevelő funkciójáról és óvott a „ledér divatművészet” buktatóitól: Az eddigieken túl alkalom volt a személyes vagy írásbeli találkozásra a jubileumi ünnepségeken. Az ötven éves Jókait ünneplő - 1875. február 19. banketten Roboz szónoklatában felelevenítette a nagy íróval kapcsolatos élményeit. Megismételte, amit korábbi cikkeiben már megpendített, hogy pápai diákéveinek nagy emléke a nevezetes triász, amelyet már „megcsodált akkor” is. Beszédében rövid áttekintést adott Jókai regényírói pályájáról. Bizonyítani igyekezett, hogy bár „Jókai maga is porladó (...), de szellemében egy világot hord, mely örökkévalóságot kér magának!” A frázisokkal teli prózánál erőteljesebb és tömören jelzi az író tevékenységének lényegét az a néhány lírai sor, amelyekhez hasonló jó kevés született Roiboz pályáján: Mind anyag az, miiben eszme nem gyúl, Végtelenben véges . . . erhberi! A szellem, mely nem hal meg és teremt, Bennünk csak ez egy az isteni! . . . Fel tehát a poharat magasra azért: A ki hazát tanított szeretni, S hírnevéért szíveket vérzeni.27 Csaknem másfél évtizeddel később - 1887 tavaszán - rendeztek Kaposváron ünnepséget Roboz Istvánnak. Négy évtizedes írói jubileumát és negyed százados szerkesztői tevékenységét méltatva. Az alkalomra rengeteg meghívó ment el. Jókai kettős minőségben is kapott; a Petőfi Társaság elnökeként és barátként. A megjelölt napra nem tudott lejönni, de április 25-én levelet írt, amelyben „kedves barátom és pályatársam”-nak nevezte Robozt. Dicsérte a somogyi írót: „Mindig a becsületes ügyet védelmezve, jelszavadat, elvedet soha meg nem tagadva, nemcsak olvasóközönségednek, de pályatársaidnak is igaz becsülését vívtad ki e hosszú idő alatt, melynek kezdő évei visszanyúlnak abba a korszakba, amidőn hírlapot alapítani, nemzetünk igazait védelmezni valódi áldo241
