Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
hat évvel fiatalabb volt Petőfinél, nem tartozott baráti, vagy szőkébb ismeretségi köréhez.”21 Logikus a megállapítás, hiszen az 1841-ben tizenhárom éves Roboz aligha lehetett érdekes a tizennyolc éves Petőfi számára . . . Amit írt a költőről, újra és újra megküldte a Petőfi Társaságnak, s így azok eljutottak az akkori idők egyik legjobb bibliográfusához, Ferenczi Zoltánhoz, akinek Petőfi életrajza című munkája már a századforduló előtt megjelent. Amikor Roboz cikkeit megkapta, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, illetve a társaság alelnöke volt. A Somogy szerkesztője négy válaszlevelet kapott tőle, amelyek beszédes dokumentumai annak, mennyire gyermekcipőben járt nálunk akkor a filológiai alapozottságú kritika. Az elsőben szinte ismétlődik, amit Nagy Ignác kért, ti. anyagi segítséget vártak Roboztól: „Nagyságos Uram! B. sorait ma vettem és sietek rájuk felelni: Első sortban is köszönöm a szíves és barátságos felvilgosítást. Én a Somogybán az említett helyeket nem olvastam, mert nekem a Somogy csak alkalmilag jut kezembe s nem is juthat másként, mert becses lapjának hivatalos példánya ide nem, csak a Nemz. Múz.-ba jár. Ha ezeket látom, mindénesetre kedvezőbben értelmezem a szóbanforgó helyet. Egyébként ismétlem, hogy én régesrég elfeledkeztem már róla, csak éppen hogy eszembe jutott Nagyságod múltkori nagybecsű sorai alkalmából. Különben engem sok minden támadás ér újabban is Petőfi és a socializmus értekezésemért a budapesti lapok majd mind nekem estek s különösen a socialisták és lapjaik; még a márcziusi ünnepen tartott beszédben is szíves volt a Vizes Jakab rólam szólni, ugyan név megemlítése nélkül, s már azelőtt is volt lapjaikban szó. Elég az, hogy most minden rendben van. Endrődinek egyébként szóltam b. leveléből kifolyólag, még akkoriban, öt s minket általában a Pe- tőfi-ház megalkotása vesz igénybe. Napjaink ezé az ügyé, mely a nemzeti becsület kérdése s a Petőfi trs. életrevalóságának ügye. Isten megsegít benne. Eddig 37000 Kor. van együtt, de legalább 100 000 kell; azonban 50-60 ooo-ig biztosítva vagyunk. Bizony, ha a Somogy is gyűjtene pár 100 Koronát e czélra, nagy és 'nemes dolog volna. De a viszonyokat nem ismerem, szólni csak épen hogy szólok. - Becses sorait még egyszer köszönöm, maradok Nagyságodnak kiváló tisztelettel igaz híve: Ferenczi Zoltán.” Ez a levél 1907. májusában keltezett. Hat hónappal később arról értesítette Rdbozt, hogy a társaság szívesen foglalkozik írásaival: „Fogadja b. czikke megküldéséért hálás köszönete- met. Be fogjuk jelenteni a Petőfi-társ. felolv. ülésén. A Petőfi-társ. alapszabályai pedig a vendégek felolvasását nagyon is megengedik, csak azt kötik ki, hogy tag olvassa föl. Eszerint a felolvasást itt csak örömmel fogadják.” Nem tudni, hogy ebből a dologból lett-e valami, de kevés a valószínűsége, mert hat évvel később újra előkerült Roboz kérése. Közben természetesen gyarapodtak Petőfire vonatkozó „emlékezései” s ezek pesti elfogadtatásához segítséget várt az irodalomtörténésztől. Levele nyilván szemrehányó stílusban íródott, mert Ferenczi tapintatosan, de határozottsággal irányítja cselekvésre: „Méltóztassék meggondolni, hogy nekem nagyon, de nagyon sok levélre kell felelnem s b. sorai beleestek egy gratulációkra felelni kellettes időszakba, mert az országból szó szerint elárasztottak velők. Így talán, mintha egyoldalú... (olvashatatlan szavak, talán nem lenne - L. A.), igazolt, mert amúgy is a dolog főrésze teljesen egyre megy. Ugyanis é‘n igenis azt hiszem, hogy a szóbanforgó följegyzéseket is méltóztassék szíves jósággal, s ha lehet eredeti kéziratban a Petőfiiháznak felküldeni. Másfelől mindenesetre méltóztassák közreadni. 236
