Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
kedves Urambátyám, egy régi tartozását rója le, s örülök, hogy megírásukra az én zaklatásom adott alkalmat. Kár lett volna, ha ezek a mindnyájunkat érdeklő visszaemlékezések az asztalifiók homályában földolgozatlanul maradtak volna. Hát csak hadd jöjjön a többi is! Nagyon lekötelezne, kedves Urambátyám, ha a Somogy eddigi 2 számát még egyszer megküldené 'nekem, hogy gyűjteményeim számára kivághassam, s felragaszthassam az egyes hasábokat. Éppúgy kérem a következő számokat is duplán”. A levélre, amely a lap 1906. október 4-i számában jelent meg, a szerkesztő természetesen küldte a példányokat. . . Ma már világos, hogy a cikksorozatban legtöbb helyen a képzelet játszik. Roboz azt is tényként közölte, amire csak gondolt, mondván: „erről az esetről senkinek tudomása nem volt” és így nem is ellenőrizhették hitelességét. Minden elképzelhető realitást nélkülöz 1913. június 29-i közleménye. Többek között ezt írja: Igaz, édes Sándorom, szóltam közbe Petrovicshoz, kinek barátságával kérkedhetem - miután úgyis elválunk, adj egy költeményt naplómba. Petrovics nevetett és kérdezte: - Most, édes Pistám? - Bizo'ny, szeretném, kértem ismét. - Tudod, az öregapám se látta, hogy aludtaj mellett költeményt írjanak, hátha az is aludtej lesz? Ám isten neki! S megszületett ez a költemény, melyet még senki sem ismere, soiha világot sehol nem látott, melyet kincsként őrizek. Mint a pacsirta a verőfényes légben, Énekelve én is fent járok az égbén! S egyszer kérdem komám, a fenséges napot! A mély tündöklő szép fényben ragyogott. Sajnálva hallgattam siralmas hangodat, S a nap így szólt: Miért nem hoztad el zengő lantodat? No, volt éljenzés, dicsőség, kézszorítás; mind a többi asztaloktól is odatódult a fiatalság, vitték a költeményt is felolvasták a tömegek közt, nagy lelkesedéssel; milyen fenséges, milyen szép! Éljen Petrovics! Zúgott a tábor, s természetesen én voltam a legboldogabb halandó.” Ezt olvasva és számbavéve, hogy adatai itt-ott kitaláltak, felmerül a gyanú, Roboz azt írta le, amit szeretett volna, ha úgy történik a múltban ... Hatvány Lajos Így élt Petőfijében megjegyzi, hogy bár Roboz írásai nem állják a kritikát, de cikkei mégsem mellőzhetők teljesen, mert a nívótlan termékek közé néhány reális adat vegyül.20 Ezzel kapcsolatban további megszorítások is vannak. Mindenekelőtt az, hogy Roboz szembeszökő pontatlansággal és felületességgel írt és kisajátította iskolatársai emlékeit, másodkézből vett történeteket színezett ki „ponyvaízű” képzeletével. Első pillantásra cáfolható túlzás, hogy a pápai diákok - köztük Roboz - és a képzőtársaság már Petrovics Sándor első verseiben felismerte volúa a nagy lírikust; hiszen Tarczy Lajos professzor „igénytelen gyűjtemény”-ként értékelte a Tavasz antológiát, amelyben költeményei megjelentek. Roboz cikkeiből nem lehet kideríteni, milyen időszakról ír. Teljesen összekeverte az eseményeket. Petőfi veszprémi útjait vizsgáló kutató például úgy vélekedik, hogy Petőfi és Puzdor cikkében giccses történetet mond el, a költő karakterével összeegyeztethetetlen esetet. „Roboz olyan események részesévé teszi Puzdort, amelyeken nem lehetett ott. Egyszerű a magyarázata: Roboz maga sem lehetett ott, hiszen Puzdorthoz hasonlóan ő is 235
