Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
Fekete leves felirattal, amelyben visszásságokat gúnyoló textusokat adtak közre). Szó volt már arról, hogy a hagyományápolást mennyire szívügyének tartotta a szerkesztő. E téren különösen azért kell dicsérnünk, mert számos doku- mentumsorozatot közölt az ötvén év alatt. Közre adta például Wesselényi Miklós perének szinte teljes iratanyagát, a nyolcvanas évek közepén Noszlopy Tivadar: Berzsenyi Dániel és családja című művét. Kazinczy Ferencnek Sárközy Istvánhoz írott leveleit 1879 őszén kezdte el megjelentetni. Jelentős irodalom- történeti szolgálatokat tett ezzel. Főleg azért, mert olyán irodalmi hagyományok felkarolását végezte el, amelyeknek - lokális kötődéseiken túl - országos a jelentőségük (megjegyzem azt is, hogy a közölt levelek több darabjában esik szó Pálóczi Horváth Ádámról, életéről, művészetéről, elveiről). Ugyanakkor ezzel a múlt irodalmának dokumentatív megismerésére helyezte a hangsúlyt. Bizonyította többek közt, hogy Sárközy István milyen kiemelkedő szerepet játszott a századforduló körüli literatúránkban. A Kazinezy-levelekben Berzsenyiről is szó esett, amikor ezt írta Sárközynek: „Pesten volt, s nagyon megszerették úgy is mint Poétát, úgy is mint Philosophust, úgy is mint embert. De, azt írják, hogy ő épen nem az személyében a mi versében. Rousseau is más volt írásban, és még is nagy itt is, ott is.”6 A múlt irodalmának alaposabb megismerése érdekében adott teret Ro- boz azoknak a cikkeknek, amelyek Virág Benedek halálának félszázados jubileumát készítették elő. Pesti irodalomtörténész írta: „Virág en'nyi jubileumot csak érdemel a hazafias emlékezettől. - Hozzáfordulok napi sajtónk útján. Bízom, felhívásom nem hangzik el a pusztába kiáltó szavaként visszhangtalan. - Itt a magyar papság, melynek Virág büszkesége, Somogy megye, melynek szülöttje .. ,”7 Gyűjtést indítottak egy emlékmű felállítására. Roboz persze ugyanilyen készséges volt mások ügyében is. 1900-ban a fővárosból akciót indítottak egy Vörösmarty-szoborra. Ehhez a Somogy gyorsan csatlakozott és a lapban megjelent adatok szerint a szerkesztő maga is tíz koronával járult hozzá ahhoz a százhatvanöthöz, amit elküldték Rákosi Jenőnek, a szoborbizottság elnökének. Rákosi levéllel válaszolt: „Örömmel értesülök a hozzám intézett soraiból a Vörösmarty-gyűjtésről, és gratulálok hozzá tiszta szívemből. Hála isten, bár az idő mostoha, fáradságunknak meg lesz az óhajtott gyümölcse, csak előre buzgón. Kollegiális üdvözlettel: Rákosi Jenő.”8. Amikor Arany János meghalt a Somogy kétoldalas megemlékezést közölt róla, illetve Roboz nagy cikket írt Somogy Aranynak címmel. Ebben arról meditált, mennyire jó lenne olcsó kiadásban terjeszteni a költő műveit, illetve azt magyarázta, miként lesznek alkotásai igazán maradandóvá: „Ha az Arany-kultusz, a dicső erényei műveinek szellemével meghonosulnak Somogy megyében, ez lesz a legmaradandóbb emlék, melyet neki szentelhetünk.” S mindjárt arról szólt, hogy - a kultúrnépek szokásait követe'ndő - szobrot kell állítani a nagy lírikusnak. Gyűjtésre és adakozásra szólított föl, s eközben egy fontos dologról sem feledkezett meg, ti. arról, hogy rendezzenek előadásokat, ünnepélyeket, ahol Arany műveit foglalják össze és terjesztik . . . Emellett szólt Táncsics Mihály érdekében is, mondván, az öreg író súlyosan beteg és oly szegénységben él, hogy írótársai gyűjtögetéséből tengette napjait. „Kérjük mi is az író tisztelőit adakozásra - írta a Somogy -, s az adakozásokat lapunk szerkeztőségébe küldeni.”9 229
