Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
PÁLYAKÉPVÁZLAT ROBOZ ISTVÁNRÓL LACZKO ANDRAS Irodalomtörténeti kézikönyveink nem tudnak Roboz Istvánról. Az irodalmi lexikonban azt jegyezték le róla, hogy költő, újságíró, író volt, aki Pápán Petőfinek és Jókainak iskolatársa. i'848Hba'n fejezte be jogi tanulmányait, majd részt vett a szabadságharcban. Neve ezután Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek felett (Kaposvár, 1849.) művével vált ismertté. Ezt csaknem mindegyik európai nyelvre lefordították. Élénk tevékenységet fejtett ki a dunántúli irodalmi életben. 1866-ban alapította a Somogy című lapot, amelyet haláláig szerkesztett. A jelenség elgondolkoztató. Egy irodalmár csaknem tucatnyi könyvvel és ötvenéves szerkesztői múlttal sem kapott megfelelő méltatást. Miért? Miért nem méltatták figyelemre legalább a somogyi irodalom történetével foglalkozók? A kérdések további sorakoztntása helyett két tényt le kell szögeznünk: i. Roboz rengeteget írt, nehezen áttekinthető szövevényt hagyott hátra, 2. műveinek többsége nem állja az idők próbáját. De épp ezekből következően kell az értékeset, a valóban jót, időt állót felmutatni és rendszerbe foglalni a szerteágazó munkásságot. A szerkesztői tevékenységgel járó kapcsolatok következménye a kiterjedt levelezés. Ennek feldolgozása és párhuzamba állítása a hírlapi anyaggal, fontos összefüggések felderítését, tények helyreigazítását eredményezte. Levél a pályakezdés éveiből Roboz irodalmi tevékenysége - ha hihetünk állításainak - i847-)ben (más adatok szerint egy évvel korábban) kezdődött a Győri Közlöny című lapban. Azért bizonytalan a fogalmazás, mert írásai Lábora álnév alatt jelentek meg, másfelől azt is tudjuk, hogy pályájának utolsó szakaszában szívesen ködösítette az adatokat, illetve saját előnyére sokat megmásított. Amikor például negyvenéves írói jubileumát ünnepelte, még a köszöntő szónoknak sem volt hajlandó elárulni születési évét, csak homályos célzásokat tett arra, hogy együtt tanult Pápán Petőfivel és Jókaival. Legnagyobb tisztelőjének, a századforduló körüli évtizedek megyei főügyészének (dr. Andorka Eleknek) is csak közvetett adatok álltak rendelkezésére. Öregítette, fiatalította magát pillanatnyi érdekeinek megfelelően. De az bizonyosra vehető, hogy irodalmi tevékenykedését Nagy Ignác körében és lapjában kezdte. „A Hölgyfutárban - jegyezte le egy krónikás 223
