Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
A zártihelyen tartott írásbeli vizsgálaton 5 órát kellett az anyanyelvi értekezésre fordítani, kettőt a latinból való fordításra, míg a latinra történő fordításra 3 órát. A szóbeli vizsgálatok tárgyai pedig az írásbelieken kívül a hittan, a görög, a földrajz, a történelem, a természettan és a mennyiségtan voltak. * * * Az állam csak abban az esetben ismerte el az iskolák nyilvános jogát, ha azok az állami gimnáziumok számára előírt szabályzatok követelményeinek megfeleltek. Miután azonban a benne előírt kötelező normák - az adott körülmények közepette - számos nagy- és kisebb nevű iskolánk nyilvánossági jogának az elvételével fenyegettek, ezért hazai tanügyi közvéleményünk igen jelentős ellenállást és passzivitást fejtett ki ellene. A felekezetek iskolafenntartási jogát továbbra is elismerte az új szabályzat, mindazonáltal az oktatást — e téren is - az állam irányítása és ellenőrzése alá rendelte. A közóptanodákban az oktatás nyelvét a vidékbeli népesség szükségletével tartotta harmonizálandónak, ha szükségesnek mutatkozott: két nyelven is engedélyezte a bennük való oktatást. A Thun-reforlmok különösen a középiskolák és a főiskolák tekintetében írtak elő alapvető változást. A miniszter rendelete elé készült Geringer-féle felmérés szerint Magyarországon aránytalanul nagy volt a gimnáziumok, de az akadémiák száma is. A legtöbbjükben korszerűtlen és hiányos volt az oktatás - amint azt a 13. § ki is mondta -, miáltal „azok nem a valódi képzettség, hanem országos izgatásokbani ügyesség terjesztésére valának képesek”. Ezért a gimnáziumok egyrészét megszüntették, másrészét pedig 4 osztályos algimnáziumokká minősítették vissza, a nyilvánosság egyidejű megvonásával. Így minősítette 1851- ben a csurgói, a gyönki, a kaposvári, a keszthelyi és a mohácsi gimnáziumokat - 45 más magyarországi gimnáziummal egyetemben - algimnáziummá az Entwurf, közülük nem egynek még a nyilvánossági jogát is elvette az állami főigazgatóság 1851. szeptember 16-i keltezéssel. Némely gimnáziumot pedig 8 osztályú teljes gimnáziummá szerveztek át 12 szaktanárral. Az Entwurf megjelenése után 1850. január 25-én Sterne Ferdinánd kanonok - akkor még a Tolna polgári kerület tanodáinak felügyelője - a protestáns egyházak iskolai állapotáról kért jelentéseket. Sárközy Alberttól, a Belső-somogyi Református Egyházmegye gondnokától a református tanodák felügyelőinek a névsorát és lakcímét kérte, Bárány Páltól, az evangélikus egyház gondnokától pedig a luteránusokét.43 A jelentésekre vonatkozó felszólításokat bizalmatlanul fogadták a protestáns egyházak vezetői, hisz az ö'nkényuralom első esztendejében már a Tolna-kerületi főispán február 5-i rendelete is megjelent, amely szerint a „refor- máta és az evangélica vallást követők - bármi néven nevezendő egyházi gyülekezeteik tartásától eltiltottak”, megtiltván számúkra valamennyi egyháztestületi szerv működését.44 A kerületi főispán később azt is közölte a megyével, hogy a főhadiparancsnok rendelete értelmében a piarista rend nem vehet fel a soraiba noviciusokat és meg kell szüntetnie gimnáziumait. A rendelet Somogyra ugyan nem vonatkozott, a nagykanizsai gimnázium e rendelkezés alapján azonban rövid időre bezárhatta a kapuit.45 Amikor a sopróni kerület császári és királyi tanhatóságának a megszervezése megtörtént, Hauer István hr., miniszteri biztos Sterne Ferdinánd apátot 206
