Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
A szerződések — csaknem mindenütt — a tanító kötelességeként: 1. a gyermekekkel való együttes megjelenését a szentmisén, 2. az előírt tanítási időtartamiban — általában napi 5 órában — a „szorgalmas tanítás” elvégzését, 3. az iskolába való megjelenésre és távolmaradásra való felügyelést, 4. a jó példa mutatását, 5. az egyházi körmeneteken való részvételt, és végezetül 6. a temetéseken a kántori teendők elvégzését írták elő. A szerződés fizetési feltételei között rendszerint megjelölték, hogy melyik szolgáltatásokat kell készpénzben, melyiket természetben eszközölni. Általában a szerződés 1—4 tétele alatt számbavett jövedelmeket (a házaspárok, a gyermekek s a stólák utáni jövedelmeket stb.) készpénzben kellett fizetni s összegük a népességszaporodás vagy a fogyás következtében esztendőnként változhatott. Amennyiben a megyei hatóságok a szerződést nem hagyták jóvá - mint tették ezt Kéühely mezőváros szerződésének a felülvizsgálatakor: 1857. május 14- én - rendszerint a Bajzáth József püspökkori 1778-as és a későbbi 18x5-ös canonica vizitacióktól való eltéréseket tették elsőrenden szóvá. De rögzítették a borjárandóság csökkenését is, miután a 18. század végi kimutatások azért tüntettek fel nagyobb bormennyiséget, mivel akkor az iskolamesteri funkcióhoz még a nótáriusi tisztség ellátása is hozzátartozott. Az ilyen felülvizsgálatokhoz csatolni kellett az eredeti okiratok vonatkozó helyeit másolatban a „proventus ludi- magistri”-kről. 1855-ben a megyei főnökség „oskola-vizsgálati körútra” küldte az egyházkerületi tisztségviselőket. A helyszíni ellenőrzések — mint ez a karádi kerületi alesperes jelentéséből is kiolvasható26 a téli hónapok alatti szorgalmi időszakot - a szegénység okozta ruházatlanság miatti elmaradások kivételével - általában megfelelőnek tartották, kevésbé voltak azonban a „nyári oskoláztatással” megelégedve, amikor is a szülők — „megrögzött szokásaik következtében” - „gazdászati munkára” alkalmazták gyermekeiket. Az iskolába hanyagul járó növendékeket - hetenként - a járási hatóságoknál a feljelentések alapjául szolgáló két jegyzőkönyvbe is feljegyezték. A jelentések általában mindenütt az iskolatermek szűkös voltáról számoltak be. A karádi iskolaterem sem tudta befogadni 335 tanulóját, miért is olyan határozat született az iskolafelügyelő óhajára, hogy az első korosztálybelieket: azaz a 7 éveseket ne kötelezzék az iskolalátogatásra. A jelentések azt is szóvá tették, hogy a jegyzői és a tanítói munkakörök szétválasztása következtében sem oldódtak meg teljesen a problémák, mivel a tanítók fizetései „több helyeken nagymértékben leolvadtanak, másrészről a vasárnapi oskolák létesítése által egy új ttíher tétetett vállaikra, minden jutalmazás nélkül”. A jelentések - így a karádi is - a megyei főnökség elé kerülvén arra ösztönözte a megyei és a járási közigazgatási hatóságokat, hogy a községeket - ahol annak szüksége mutatkozott — iskolaépítésre ösztönözték. Katád 1856. március 15- én tárgyalta iskolaépítésének az ügyét,27 a község bírájával az élén azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a falunak nincs megfelelő anyagi ereje iskolaépítésre. Csutor Ignác, a veszprémi püspökség uradalmának tiszttartója sem akart tudni püspökének s egyben földesurának a „canonica visitatioban” előírt iskolaépítési kötelezettségéről, mindössze csak 15 ezer tégla ajándékozását helyezte kilátásba „kegyességből”. 190
