Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)

Az 1857/58. iskolai esztendőben a megye 7 járásában levő 232 község vasárnapi iskoláinak az adataira figyelve már megállapíthattuk, hogy 243 vasárnapi (ismétlő) iskola működött a megyében, amelyből 4-4 községben (Marcaliban, Kódhelyen, Szulokon és Barcson) külön tartottak fenn a fiúknak és külön a lányoknak iskolát, a többi iskolatípus pedig vegyes volt. Az iskolák 54%-a (tehát a többség) 1854-ben, 29,1 i%-a pedig 1855-ben nyitotta meg a kapuit, mindössze csak 3,37% kezdte meg a munkáját 1853-ban. Az önkényuralom első esztendeibe'n - tehát - egyetlen egy sem működött közülük.

A táblázat még egy iskolai esztendő távlatából is - a vasárnapi iskolákat látogató tanulók számának a növekedését állítja elénk. Egy év alatt a vasárnapi iskolába járásra kötelezettek száma 1197-el, a tényleges iskolába járók száma pedig ugyancsak ennyivel — 1060-al szaporodott (9,75%). A vasárnapi iskolákba járó fiúk aránya (87,04%) valamicskét kedvezőtlenebb volt a lányokénál (88,59%). A megyében — egyébként - az iskolába nem járók száma: 1668 (12,27%) elég kedvező aránynak volt mondható.

Érdekes megfigyeléseket tehettünk a szakácsi vasárnapi iskolások 1855. március-április-májusi hiányzásainak a vizsgálatánál. A 39 fiú és 50 leány vasárnapi iskolás összesen a 3 hónap alatt 117, illetve 129 napot hiányzott. A hiányzás átlaga a fiúknál 3, a leányoknál 2,58 nap volt. Mindkét nembéliek a legtöbbet április havában hiányoztak. De nemcsak Szakácsiban, hanem Szenyéren és Tap- sonyban is az áprilisi, nagy tavaszi munkaidőben volt a legnagyobb a hiányzás, a népiskolákhoz hasonlóan.

A vasárnapi iskolák mellett említenünk kell a Somogybán ekkor létesült gyümölcsfaiskolákat is. Ezt a már korszerű, speciális gyakorlati és elméleti mező- gazdasági ismereteket is nyújtó iskolatípust - szinte kései „utódjaként” tarthatjuk számon már a Ratio educationisban is szerepet játszó iskolamelleti kertek létesítésére irányuló törekvésnek. Egy csapásra azonban még most sem tudta meghódítani ez az újfajta iskolatípus a megye valamennyi községét. Tulajdonképpen ezek az iskolák csak olyan községekben nem voltak felállíthatok, amelyekben nem volt községi birtok, vagy éppen a községek egész területét a közbirtokosságok tartották a kezükben, vagy már megtörtént bennük a tagosítás. A karádi járás jegyzőségerhez tartozó 38 községben 10 négyszögöl és 3200 négyszögöl közötti gyakorló földterületek tartoztak a gyümölcsfaiskolákhoz. A legkisebb, 10 négyszögöl Balatonbogláron, 2 hold pedig Karádon. Egy-egy holdat adott Endréd, Szólád, Kőröshegy és Zamárdi, fél holdat pedig Kötcse és Tab. Bálványos 1300, Kiliti 600 négyszögölet, Ságvár 900 négyszögölet, Som 500-at, Látrány, Nagy- berény, Torvaj és Zala 400-at, Kapoly pedig 700 négyszögölet. A járás egész területen - mindössze - tehát 12,58 kát. h., azaz 20 141 négyszögöl került a gyümölcsfaiskolák kezelésébe 1859-ben.

A szigetvári járásban is elkészült - i860, június 24-én - a községekben létrehozott gyümölcsfaiskolák öszeírása. A járás 60 községében 15-480 négyszögölet biztosítottak, 300 négyszögölet a községek nagyobb részében. A legkisebb területű faiskola (15-15 négyszögöl) Bürüsön és Váradon, a legnagyobb pedig Mozsgón (480 négyszögöl) és Barcson (370 négyszögöl) volt. Szigetvár, Németiad, Kálmáncsa, Szülök, Istvándi, Darány egyaránt 300-300 négyszögöles telket tudott iskolája részére biztosítani.23

Vogronics Antal, Csurgó-kerületi iskolafelügyelő 1859. február 8-án kérte Miiháldról a szolgabírói hivataltól, hogy a Babócsán és Bolhón már működő va186