Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Péterffy Ida: Kazinczy János somogyi prédikátor könyvtára

egyik művét is megtaláljuk a könyvjegyzékben: „Petri Bod Jus Ecclesiastienme. Cibisai (Szeben) 7757.”. A mű eredeti címe: „Judiciaria fori ecclesiastici Praxis” (Egyházi törvénykezési kalauz). Elkészült 1757-ben (ezt jelzi a könyvjegyzékbeli évszám), megjelent 1764-ben.

A magyar nyelven írott vallásos tárgyú munkák közül a következőket találjuk a jegyzékben: „Romlottság Kútfeje. Debretzenben, 1745” (szerző n.), - „Utazó Lélek, Pesten.” (szerző és é. n.), - „Hiv Lelki Pásztor. Posonyban, 1788.” (szerző n.), - „Az első emberek elesése. Pesten', 178g. (szerző n.), - „Hatheti Könyörgések. Posony.” (szerző és é. n.), - „Vasárnapi és Innepi Könyörgések. Győrben.” - (szerző n. é. n.), — „Katechizmusi oktatás Posonyban, 178g.” (szerző n.), - „N. Kis Gergely Agóniája.” (szerző, h. és é. n.), - T. Kármán Jósef Könyörgései.” (h. és é. n.). Utóbbi mű szerzője a jeles prózaíró édesapja, ki Losoncon prédikátor, majd esperes, végül superintendens volt. 1794-ben halt meg. - Ebben a sorozatban említjük meg a könyvjegyzék következő tételét: „Maizonnet Lajos és Pétzeli. Komárom, 7797. 5. köt.” - Itt minden bizonnyal Maissonette (Mezonette) 17. századi francia prédikátor-író Péczely József által fordított munkájáról van szó. Címe: Az ótestamentomi eklésiának históriája . .. A Komáromban 1791- ben megjelent munkát, Kazinczy János, Péczely volt káplánja feltehetően még felvidéki tartózkodása idején beszerezte.12

Csak párat emeltünk ki a nagyszámú egyháztörténeti és vallásbölcseleti munkák közül. Ezek nemcsak a „szakmai” tájékozottságot, hanem Kazinczy János tiszteletet érdemlő nyelvtudását is igazolják, ami képessé tette a latin, francia, német művek olvasására. Egészében nézve: ez a könyvtár inkább egy teológiai professzorhoz lett volna illő, mint egy faluról falura vándorló prédikátorhoz. A 17. században kiadott és a 18. század elején megjelent nagyszámú könyv láttán felmerül a gyanú: talán a prédikátor apa könyvei is bekerültek a könyvtárba? Az idegennyelvű kiadványok mellett számszerűleg - valószínűleg minőségileg is - eltörpülnek a hazai magyar kiadványok. Mégis ezeket teljes számban felsoroltuk annak bizonyítására, hogy a latin kultúrájú korban, ezen belül a szóbanforgó tárgykörben angol, holland, francia hatás mellett már bontakozó- ban volt a hazai, anyanyelven írott, nyilván népszerűsítő célzatú irodalom is. A szerzők nevének feltüntetése nélküli művek közül talán Kazinczy János írt párat? Aki olyan széleskörű olvasottság során szerzi ismereteit az közölni is óhajtja másokkal, mint ahogyan láttuk már ebbéli szándékát a Magyar Hírmondóban közzétett értesítésében, 1794-ben.

Az antik görög-római szerzők a könyvjegyzékben 10 nagy névvel és ugyanannyi művel vannak képviselve. Számszerűit kevésnek tűnhet, de áttekintésük meggyőz róla: kerek egészet képeznek, olvasásuk jó tájékozottságot nyújtott s a legtisztább latin nyelv megismerését. Platon a legrégibb (i. e. 427-347), Szókratész tanítványa, kinek mint bölcselőnek évezredekén át hatottak gondolatai, eszméi. Itt egyik gyakran említett híres műve szerepel: „Platonis pro Socrate Defensio.” (Platon: Szókratész védelme.) H. n. é. n. - Plutharkosz (i. sz. 50 k - 120 k.) a jeles görög történetíró erkölcsbölcseleti és nevelésügyi munkákat is írt. Utóbbi tárgykörből való a jegyzéfebeli mű: „Plutharchi paidagogia. Lipsiae, 1730.” (Pl. pedagógiája.) - a nagy latin szerzők közül legrégibb Cato (i. e. 234-149): „Catonis Distichon latin et Graeca. Lugdunum, 1635.” (Cato distiohonjai latin, görög nyelven.) Valószínű nem az eredeti bölcs mondásokat kétsorú versbe sűrítő darabokról van szó, hanem az i. sz. 3. századában keletkezett gyűjtemény 158