Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Benczéné Nagy Eszter: Adatok néhány XIX. századi mernyei jobbágyhagyatéki leltár vizsgálatához
sát nem tüntették fel; minden bizonnyal kereskedők voltak) vásárolta, mindössze négy forint 2 krajcár értékben. A mernyei iskolamester 12 tételt 35 forint 8 krajcárért, a mernyei pintér 10 tételt 37 forint 18 krajcárét vásárolt. Sokkal kevesebb tételt, de jelentősebb összegért vásároltak az ecsenyi és moosoládi zsidók: 242 forint 42 krajcárért. Az öreglaki Ember György 200 forintért, a mernyei uradalmi számtartó 178 forint 7 krajcárért, a kéri kasznár 160 forintért, a geszti földesúr kasznárja 150 forintért, a mernyei Eddei János 115 forintért. Az I. táblázat25 Vincze István javainak eladását mutatja be a vásárlók száma és a vásárolt érték szerinti csoportosításban. Az eladásra került 166 tétel 44 vevő között oszlott meg. Legtöbben két forint alatti értékben vásároltak (20 fő, 45,46%).26 Ezen belül is legtöbben egy forint alatti értékben vásároltak, összesen 38,63 százalék. A legnagyobb értékben öt vásárlója volt, azaz az összes vásárlók 11,36 százaléka. A köztes értékhatárok esetében eléggé differenciált a vásárlók százalékos megoszlása. Kondor János csizmadia leltárának hasonló módon való vizsgálata a következő képet adja. Mivel itt kevesebb volt a tételek száma, valamint a vásárlók száma is, az értékhatárokat szükségképpen módosítani kellett. A legalacsonyabb értékhatár öt forint alá esett, amelyben a vásárlók 12,5 százaléka vásárolt. A legnagyobb értékben 61-100 Ft között a vásárlók 12,5 százaléka vásárolt.27 A köztes értékhatárokban a vásárlók százalékos aránya egyenletesebben oszlik el mint Vincze István hagyatéki leltáránál, de fő vonalaiban és arányaiban hasonló képet kapuink. Vincze István javai vásárlóinak 72,72 százaléka a helybeliek közül került ki, 27,27 százaléka pedig nyolc más környező helységből. Kondor Jánosnál 87,5 százaléka és 12,5 százaléka a vásárlóknak más helységből való. A nem falubeliek csekély száma magyarázható azzal, hogy Kondor János esetében nem volt sok hátrahagyott dolog, amit licitáltak, míg Vincze István esetében igen sokféle dolog került eladásra, ami az idegeneket jobban vonzotta. A vásárlók nem jöttek messziről, mondhatjuk úgy, hogy Mernye vonzáskörzetéből. A budai kereskedő jelenléte pedig véletlen eset lehetett, valószínűleg éppen akkor utazott át Mernyén, nem az árverésre jött. Bőségesen találunk adatokat a hagyatéki leltárakban az ágyneműk divatjáról is. Kondor János hagyatéki becsűjében három párna, négy vánkos, öt lepedő szerepelt összesen 37 forint 24 krajcár értékben. Bár a leltár nem tesz különbséget az egyes párnák, vánkosok minősége között, de az eladási árak néha igen jelentős eltérése mindenképpen minőségi különbséget takar, akár a régi és új viszonyában vagy pedig magának az anyagnak és a tolinak a minőségi különbsége formájában. Vincze István hagyatékai között hat lepedő, két vánkos, és egy ágytakaró szerepelt 10 forint 44 krajcár értékben. Az ágynemű mennyisége több, mint Kondor János csizmadia hagyatékában, értéke viszont csak harmada. Vincze István leltárában találunk minőségi jelzőt az egyes ágyneműknél: kóc- lepedő 52 krajcárért és szintén kóc lepedő már csak 25 krajcárért. Az ágyneműk színére és díszítésére egyik leltárban sincs utalás, egyedül Vajda Ferenc mernyei jobbágy javai között találkozunk az úgynevezett „Tót hímes lepedő” említésével.28 A nagykanizsai polgári inventáriumokban több helyen találkoztunk az ágyneműk színére és díszítésére vonatkozó adatokkal, az itt vizsgáltakban nem. A korabeli polgári összeírásokban jóval nagyobb mennyiségű ágyneműt írtak össze, mint a mernyei inventáriumokban, az utóbbiakban csak annyi volt található, amennyit használtak is. ...... Az öltözetekre és viseletre vonatkozó adatoknak is nagy tömegét taláJU 9 2
