Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
ként azonban gyakorlatilag a vállalat bármely dolgozója kapcsolatba kerülhet a krónikaírókkal és részese lehet a krónikaírás munkájának, vagy a dokumentumok gyűjtésének. A brigád tagjai ugyanis rendszeresen kapcsolatot tartanak fenn a termelőbrigádok tagjaival, akiktől visszaemlékezéseket, esetleg dokumentumokat, fényképeket gyűjtenek. A krónika három alapvető egységből áll. Az első az éves összefoglalókat tartalmazza. Az összefoglalókat év végén készítjük el az összegyűlt dokumentumok és az eseménynapló alapján. Ebben a részben helyezzük el az üzem régmúlt történetével kapcsolatos történelmi visszapillantást is, amelyet a brigád tagjai nagy ambícióval készítenek, annak ellenére, hogy fő feladatnak nem ezt tekintjük. A második rész az ún. dokumentum-gyűjtemény. Itt kapnak helyet a kivágott újságcikkek; fényképen, xerox-másolaton, vagy egyéb technikával megörökített dokumentumok, események; az eredeti dokumentumok, pl.; régi munkakönyv, oklevél, kinevezés, sport plakett, brigádkitüntetések és oklevelek stb., valamint az ún. címkegyűjtemény, amely a vállalatnál készült minden termék papírfeliratát tartalmazza. A harmadik rész az eseménynapló. Ez egy külön kötet, amelybe rendszeresen bejegyzik az üzemben történt lényeges eseményeket: állami vezetők, külföldi vendégek, testvérbrigádok látogatásai, politikai és társadalmi rendezvények, vállalati sportesemények stb. A három rész együttesen alkotja az üzemi krónikát. Jelentős helyet kapnak a krónikában a szocialista brigádok is. A termelésben elért eredményeik, társadalmi munkavállalásaik, példamutató politikai magatartásuk meghatározó egy vállalat életében, s ezt természetesen tükröznie kell az üzemi krónikának is. Ennek egyik módja, hogy feljegyezzük egy-egy kimagaslóan jól dolgozó, a munkaversenyben az első helyezettek között szereplő, vetélkedőkön vagy a sportban kiugró teljesítményű szocialista brigádnak a nevét. A nagy hagyománnyal rendelkező, ún. „törzsgárda brigádokéról viszont már bővebb feljegyzést, kis „brigádtörténetet” is elhelyezhetünk a krónikában. A húskombinát 52 szocialista brigádja közül huszonötnek már elkészítettük az ilyen jellegű ismertetését. De megfordítva is kezdődhet a munka, amikor egy-egy brigádtörténet a kiindulópontja az üzemi krónikának. Az 1975-ben a szocialista brigádok számára kiírt brigádtörténetíró pályázatra pl. számos olyan dolgozat érkezett be, amely tükrözte az üzem vagy gyár egészének a fejlődését, a termelés jelentősebb mutatóit, a dolgozói létszám alakulását, a beruházásokat stb., tehát a vállalat rövid szocialista kori történetét. A pályázatra egyébként közel ötven pályamunka érkezett be és így az első helyezéseket azok a dolgozatok kapták, amelyek a fentiek szerint a vállalatuk egészének történetébe ágyazták bele saját brigádjuk bemutatását. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ipari üzemek dolgozói szívesen összegyűjtik és leírva, összefoglalva megörökítik a vállalati kollektívákban eltöltött életük eseményeit, értékes és sajátos dokumentumot hagyományozva ezzel a fiatalabb korosztályok, s az utókor számára. Az ilyen jellegű pályázati kiírások tehát nagyon hasznosak. A beérkezett dolgozatok a gyakorlati munka szempontjából is sok érdekes tapasztalattal szolgáltak. Ezek közül most csupán egyet emelnék ki. Sok dolgozat kizárólag a brigádnaplók felhasználásával készült - ezt az utólagos beszélgetésekből tudtuk meg. Ezek sablonosak, eredményoentrikusak, egyoldalúak voltak. Felhívom tehát az itt ülő brigádvezetők és tagok figyelmét arra, hogy hasonló munkák készítésénél ne hagyatkozzanak csupán a brigádnaplókra, hanem bátran keressenek és építsenek be a dolgozataikba más forrásokat is. Ügy gondolom, hogy ebben az esetben — hiszen nem hosszú időről van szó — még nagyon sok emléket, élményt őriznek maguk a brigádtársak is az emlékezetükben. A témát a rendelkezésemre álló idő alatt nem lehetett kimeríteni, ezért arra kérem a tisztelt hallgatóságot, ha valamiről még bővebben kívánnak hallani, kérdezzenek rá, s utólag válaszolni fogok a feltett kérdésekre. Az elhangzott előadások után a vitában felszólalók elemezték a munkásművelődés helyzetét, eredményeit és hiányosságait, elismeréssel szólva a levéltár kiadványairól. Gál József tanár - többek között - az alábbiakat mondotta: Kevés megye dicsekedhet annyi helytörténeti kiadvánnyal, mint Somogy. E gazdag anyag műhelye a levéltár, a legváltozatosabb témakörben és formában ontja az ismereteket. A kétnapos konferencia azonban azt a gyanút keltette, hogy e minőségi munka hatékonyságát indokolatlanul korlátozzák a mennyiségi tényezők. (Anyagi keretek, alacsony példányszám.) A kiadványok nehézkesen jutnak el elsődleges követítőikhez, a pedagógusokhoz, s még távolibb, amidőn tudatformáló hatásukról visszajelzést remélhetünk. Ezért javaslom, hogy e hézagpótló feltáró munkák helytörténeti olvasókönyvek formájában legyenek hozzáférhetők a tanuló ifjúság és minden érdeklődő számára. Mintául a kitűnő, de az igényekhez képest rendkívül alacsony példányszámú „Harminc nemzedék vallomása Somogy401
