Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
a központinak alárendelt, hanem egyre inkább mellérendelt eleme, pontosabban: az egész és a rész egészséges dialektikájában egyenrangú kiegészítője lesz. Ennek felel meg tudományunkban - és hadd térjek most már az általánostól vissza a mi sajátos szakmai kérdéseinkhez - ennek felel meg a történelemtudományban az országos és a helytörténet egyre szervesebb, összeműködő, egymást átható, komplementer egysége, áthatása. A helytörténet fellendülésének és ezzel együtt a helyi, regionális központok rangcmelkedésének jelentősége ugyan e körben mindenki számára evidens, három kérdését - egy tudományos, egy közművelődési és egy politikai vonatkozását — mégis külön szeretném kiemelni. 1. Történetírásunk ifjúkorában, mondhatnám úgyis: az új szellemi honfoglalás korában a nagy újjáértékelő összefoglalások, az országos érdekű és súlyú események, folyamatok szintétikus feldolgozása állott előtérben. Akkor, az 1945 utáni évtizedben - és talán még a 60-as években is - az egész magyar történelmet kellett átértékelnünk és a nép történetévé kibővítenünk. Ez a szintetizáló igény és módszer kevéssé volt alkalmas a helyi árnyalatok, a regionális sajátosságok integrálására, amint hogy szűklátókörű maradt az egyetemes összefüggések tekintetében is: az országos ömagáért és önmagában való egész is volt, közkeletű kifejezéssel élve: a magyar glóbusz szemlélet erősen érvényesült történetírásunkban. Ahogy azonban a horizont tágult, a kutatás fejlődött és kiderült, hogy az ország is csak egyik régiója Kelet-Közép-Európának, s ez is csak egy régiója Európának, kezdtük jobban megérteni az általános és a sajátos, az egész és a rész, és ezzel a legszorosabban kapcsolatban: az országos és a helyi kölcsönkapcsolatát. És kezdtük megérteni: hogy mi a régió, mi a rész, az a viszonyítási bázistól függ. A magyar történet egyetemes öszefüggéseinek kutatása, mint téma és módszer irányította a szemünket az országon belüli régiókba, a helytörténet szerves összefüggéseire is. A szintetikus feldolgozásokban - erre vallanak a tízkötetes Magyarország története munkálatai - számos területen eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahonnan az eddig használt források újraböngészésével már aligha juthatunk messzire, s a nagy folvamatok, események, fordulópontok mélyebb megértéséhez az országos szintű általánosítás eddigi eredményei már kevéssel járulhatnak hozzá. A történeti részdiszciplinák számos területén forrásanyagban is, módszerben és szemléletben is elengedhetetlen a helytörténet integrálása, a regionális és az országos dialektikájának megvalósítása. Csak egészen röviden utalok arra. hogy a gazdaságtörténetben nemcsak az üzem- és uradalomtörténet - (az eleve lokálishoz kötött téma) - kívánja meg a helytörténeti megalapozást, hanem például a gazdasági régiók tipizálásának, a tájegységek és piackörzetek sajátos szerepének és kölcsönhatásának elengedhetetlenül fontos kimunkálása, vagy például a gazdasági fejlődésvonalaktól, a trendktől való eltérések, szóródások értelmezése is. Nyilvánvaló a helytörténeti kutatás centrális szerepe a társadalom- történeti tipológiában. Amint ugyanis a számunkra alapvető társadalmi kategória, az osztály, a réteg ez az egyetemes vagy országos fejlődésből általánosított absztrakció történeti konkrétsággal vetődik fel, mint egv meghatározott régió, nemzet, időszak osztálya, rétege, abban a pillanatban az eleven, a helyhez, helyi közösséghez, nemzethez, foglalkozáshoz kötött csoportokkal, helyi és regionális típusokkal van dolgunk. Országos szintű társadalomtörténeti tipológiának - ha nem elégszünk meg a statisztikai réteg élettelen absztrakcióival - jórészt a helytörténeti kutatásokból levonható általánosításokra kell épülnie. Gondoljunk csak az elmúlt évszázad parasztfejlődésének típusaira, itt csupán egyik rendező elve volt a föld, a vagyon, a másik a tájegységhez kapcsolódó természet, gazdálkodás, műveltség, mentalitás, értékrend. De említhetném azt is, hogy korszerű művelődéstörténet sem képzelhető el egyes művelődési tájak, centrumok, illetve centrumhiányok kutatása nélkül (1. erre Kanyar József, Benda Kálmán kitűnő tanulmányait) és országos fontosságú politikatörténeti események sokoldalú feltárásához, reális értelmezéséhez is lényeges megvilágítási effektusokkal járulhat hozzá a helytörténet (utalhatok pl. Király István legújabb Nagyatádi tanulmányára). A lokális és az általános összekapcsolhatóságának persze volt egy „helyi történeti” feltétele is: a helytörténetírásnak ki kellett lépnie önként vállalt provincializmusából, másoló, utánzó, adalékgyűjtő műkedvelőségéből és az egyetemes fejlődés tendenciáit ismerő, az országos folyamatokat szem előtt tartó, a korrelációkat tudatosan kereső szaktudomány- nyá kellett válnia, amely ugyanakkor vállalva a gyakorlattal, az oktatással, a népműveléssel, a gazdaságtervezéssel - való szoros együttműködést is. A most megvitatott kötet meggyőzően bizonyítja ezt a funkcióváltást. 2. Ennek az újtípusú helytörténetírásnak - vagy most már adekvátabban kifejezve: a történetírás regionális módszerének és nézőpontjának - ugyanakkor kettős közművelődési hatása is van. Az egyik alkalmasint közhelynek is hat: a vidéki kulturális intézmények, is396
