Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
tem azért is, hogy a dicséret és az elismerés mellett had kérjem, hogy még több praktikus ismeretközlésre vállalkozzon, olyan megyei események megértésében segítsen, mely gondot okoz tanárnak, diáknak. z. Milyen a Nagyatádiról alkotott képi Helyeselni tudom, hogy Király István újólag felvetette, - a kiadvány - megjelentette a Nagyatádi Szabó Istvánról írott cikkét, hogy a Nagyatádi életének egy rövid, de igen fontos időszakában tett lépéseiről alkotott felfogását közreadta. Szeretném elmondani a tanulmánnyal kapcsolatos szerény véleményemet. Vizsgáljuk csak meg, hogy milyen a Nagyatádi munkájáról alkotott kép a tudomány művelői, a közvélemény - a somogyi parasztság - körében és az ifjúság soraiban? A szakirodalomban Révai-Varga-Mészáros-Kávássy-Andrássy által kialakított felfogás uralkodik. Igaz, hogy a felsoroltak és az őket követő történészek felfogásában árnyalati különbségek fedezhetők fel, de a végső értékelésben (ellenség, áruló, reakciós, megalkuvó, konzervatív, stb.) azonos állásponton vannak. A közvélemény területén (főleg a dél-somogyi parasztság körében) más felfogás él, uralkodik. Átfogó közvéleménykutatást végezni nem tudtam, de az utóbbi években számtalan spontán megnyilatkozás tanúja lehettem. E megnyilatkozások egyikéből kívánok most pár gondolatot feleleveníteni. Évekkel ezelőtt, egy szakmai továbbképzésről, Barcsról hazafelé tartva megálltunk a csokonyavisontai temetőnél, hogy megnézzük Nagyatádi erdőcso- konyai sírját. Közel lévén halottak napja, a falu lakói közül igen sokan szorgoskodtak a temetőben. Kérdezgetni kezdtük őket, hogy mi a véleményük Nagyatádiról. (Tettük ezt úgy, mint aki semmit sem tud az illetőről.) Kérdéseinkre az alábbi válaszokat kaptuk: „Jó ember volt”, „jó szónok”, „becsületes”, „képviselőnk”, „első, aki az urak parlamentjében ügyünket védte”, „első, aki a mi fajtánkból miniszter lett”, „megmérgezték”, „hazajött meghalni”, és külön is érdemes odafigyelni a következő megjegyzésükre, „mégis csak tőle kaptunk földet, a többi (1!) ígérgetőtől semmit”. A Nagyatádi-körüli tisztázatlan kérdések is bizonyítják a tanulmány megjelentetésének időszerűségét. Nem is kívánom a falu lakóinak megjegyzéseit kommentálni, véleményük azonban (a közvélemény jelentős részének) egészen más, mint a történészek álláspontja. Miként lehetséges ez? Nem jutottak el hozzájuk a tudományos élet megállapításai? ök „reálisabban” látják amit mi nem látunk, vagy nem akarunk látni? Válaszolni kell rá. Válaszolni kell nekik. Pár gondolattal többet az ifjúság körében kialakult képről. (Mégiscsak ők jelentik a jövőt. Az ő felfogásukat nem befolyásolja a múltból ránkmaradt idealizált kép.) Két iskolában végeztem felmérést, két alkalommal kérdeztem meg a tanulókat, fiúkat, leányokat vegyesen. (Negyedik osztályosokat.) Az első esetben akkor kértem ki véleményüket, amikor Nagyatádi tevékenységének első szakaszát — a párt alapításától az első világháborúig kísérjük végig - már tanítottuk. Ebben az esetben az volt a tanulók feladata, hogy „helyezzék el” azok között, akikkel együtt élt. Feldiktáltam Szabó Ervin, Justh Gyula, Áchim András, Tisza István, Nagyatádi Szabó István, Tisza Kálmán, Alpári Gyula, Apponyi Albert nevét és a tanulóknak sorolni kellett őket munkásságuk alapján, az alábbi három: haladó- progresszív, ellentmondásos, reakciós-konzervatív kategória egyikébe. I. sz. táblázat. Miként vélekedtek Achim Andrásról? Iskola Haladónak progresszívnak Ellentmondásoknak Reakciósnak összes szám- szer int %-ban szám- n / 1 • . %-ban szerint /u számszerint %-ban Táncsics 19 59-4 13 40,6 0 0,0 32 Fonyód 15 83-3 3 16.7 0 0,0 18 Összesen 34 68,0 16 32,0 0 0,0 50 388
