Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
csolódó névanyag előfordulását. így pl. a kender többszáz, a len kb. 7 esetben fordul elő a megyei névanyagban (Boronka, Szenta, Homokszentgyörgy, Csurgón lengyár működött 1898-tól 1950-ig.) A cirok 3 község névanyagában lelhető fel (Vese, Juta, Bárdudvarnok), a cukor pár tucat, a dohány kb. 10-12 esetben. Érdemes lenne a nyelvész szakembernek ezeket a neveket is megvallatni. Király Lajos tanulmányának „hasznosságát” az alábbiakban összegezhetjük:- Adalékot nyújt a szerzőtől megszokott szakértelemmel és alapossággal a nyelv- tudomány és a helytörténet-tudomány számára.- A megyei névanyag gyűjtésében résztvevő számos gyűjtő és egyéb érdeklődők egy kutatási területet (s rajta keresztül analógiás alapon más területeket) ismerhetnek meg. Ugyanakkor az anyanyelvi anyagból való olvasás lehetőségének megsejtetése is méltánylandó. De a megyénkre jellemző paraszti életmód mellett a kevésbé ismert sajátos ipari életmód megismertetését is ide sorolhatnánk.- Az iskolai felhasználásban tanórákon és szakkörökben hasznos a jelen anyag közvetlen megismerése is. De ezen túl utat mutathat megfelelő irányítással a megyei névgyűjtemény más témájú felhasználására. S nevelési szempontból leglényegesebb a névanyag elemzésén, kutatásán keresztül a kapcsolatkeresés a nyelv használóival. Reméljük, hogy a továbbiakban egyre gyakrabban találkozhatunk a Somogy megye földrajzi neveinek hasonló felhasználásával. Azt hiszem, sok olvasó számára éppen ez a tanulmány érzékeltette igazán azt a rejtett kincset, amit a megyei névgyűjtemény rejt magában. Király Lajos válasza: Tisztelt vitaülés! A már országos méretűvé vált földrajzinév-gyűjtés nélkülözi a helynevek tudományos felhasználásának tapasztalatait. A nevek lelkes gyűjtői és a gyűjteményeket kiadásra előkészítő nyelvészek tudják, hogy a névadattárak helytörténeti, nyelvészeti, néprajzi, stb. forrásértéke szinte kimeríthetetlen. Ennek a kincsnek a kibányászásához azonban szakemberekre van szükség, akik a népnyelvi formában lejegyzett, esetleg ma már nem is élő szavakat értelmezik, letisztítják róluk az évszázadok során rárakódott folklórelemeket, a népetimológiákat, s más levéltári forrásokkal összevetve ki tudják bontani a helynevek valódi tanulságait. Ezzel az aprólékos, filológusi munkával számos, más módon hozzáférhetetlen adatot nyerhetünk egy-egy község történeti múltjára vonatkozóan. A földrajzinév-gyűjtés módszereinek további finomításához fel kell használni a tudományos felhasználás tapasztalatait. A névgyűjtemények szerkesztői azt kérik a szaktudományok képviselőitől, hogy foglalják össze kívánságaikat: melyek azok a névtípusok, amelyeket különösen figyelemre méltatnak, a nevekkel kapcsolatban mely adatok közlését tartják legfontosabbnak? Azt már tudjuk, hogy bőségesebb adatolást igényelnek pl. a honfoglaláskori törzsnevek, az elpusztult falvak emlékét őrző dűlőnevek, a várak és környezetük, a földosztások névemlékei esetében. Saját tanulmányom példájából is tudom, hogy a szűkszavú adatközlés megnehezíti a nevek felhasználását. De tudomásul kell venni, hogy bizonyos esetekben a nevek csak egy követendő nyomot adnak meg. Rácz Jenő javasolta például, hogy a gyűjtemény feelhasználásával jelöljük meg a lentermesztés és a kendertermesztés hagyományos területeit. Ehhez azonban a földrajzi nevek nem nyújtanak elegendő adatot, ezeket újabb gyűjtéssel kell kiegészíteni. Ugyanez a helyzet az erdők névanyagával is. A somogyi kötetben sok érdekes és tanulságos erdészeti név található, mivel azonban nem ezek feltárása volt a gyűjtés elsődleges feladata, ezért csupán figyelemfelkeltő, nyomravezető szándékkal lehet őket felhasználni. Takács Éva tervét a paraszti erdőhasználat kutatásáról örömmel hallottam, s ha szükségesnek tartja a névanyag értelmezésében szívesen közreműködők vele. A helynévgyűjtés iskolai felhasználásáról Rácz Jenő sok jó példát idézett. Ezt a tevékenységet még tudatosabbá és szakszerűbbé lehetne tenni egy olyan módszertani jellegű tanulmánykötet megjelentetésével, amelyben egy-egy község történeti, néprajzi, népnyelvi múltját tárnánk fel a helyi névanyag tükrében. A néhány mintatanulmány példájára bizonyára sok pedagógus készítené el községe földrajzi neveinek földolgozását. Marek János, a Táncsics Gimnázium tanára Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904) című tanulmányáról mondott bírálatot. 385
