Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
A főnemesség és a köznemesség magatartása is tükröződik a levelekből. A tóti lengyelek birtokukat kérik vissza, mivel időben a császáriakhoz álltak. A levelekből kiderül, hogy a nemesség elsősorban a saját anyagi érdekeit nézte a hovatartozásnál. Akay levele: A tisztek.. . inkább a maguk hasznát nézik. Károlyi Sándornak, mint hadvezérnek mindig volt ideje a saját birtokainak irányítására, svájcer tehenek beszerzésére. Bőven kivette a- részét a hadizsákmányból és nem resteilte a kivetéseknél egyéni „luxus” kívánságait is benyújtani. (Kőszeg: 2 pár karmazsin csizma, párducbőr stb.) A kuruc hadak ellátása, az ellátás nehézségei is kiderülnek az iratokból. A városok sorban jelentik, hogy nem tudnak a kivetésnek eleget tenni (Körmend: nem tud 80 katonát kiállítani). Dávid Imre értesíti Károlyit, hogy szekerek hiányában nem tud élelmiszert küldeni. Néhány iratot, levelet közvetlen forrásként is felhasználhatunk az általános iskolában is. Különösen azokat, amelyek azt mutatják, hogy mit jelentett a hadak vonulása a jobbágyságnak, a falu népének. Pl. Győr vármegye kivetése: „Adjon Isten minden jót”-tal kezdődik, fölégetéssel végződik, ha nem küldik a kivetett terményt. A rác hadak dúlásáról már a császári parancsnokok is jelentést tesznek. Somogy is a teljes pusztulás képét mutatja. Különösen szakkörökben lesz lehetőség néhány irat feldolgozására. Az iratok sorrendje kronologikus. A mi számunkra szerencsésebb lett volna a tematikus csoportosítás, mert könnyebb lenne a választás. A kötet többi tanulmányát is felhasználjuk a történelemtanításban. Gazdaságtörténetből máris alkalmazzuk Benda Gyula: „A Somogy megyei adózók termése 1816-,ban” c. munkáját. (Mit termeltek, hányszorosa termett az elvetett magnak az 1800-as években?) Érdeklődéssel hallgatták a tanulók a jobbágyi írás-olvasás helyzetét Benda Kálmán tanulmánya alapján. Befejezésül ígérem általános iskolai kollégáim nevében a szerzőknek, hogy kutatásaikat felhasználjuk a történelemtanításban, és a további publikációkat érdeklődéssel várjuk. Bánkuti lnne távollétében Hanák Péter összegezte a korreferátumokban elhangzottakat, majd válaszolt a feltett kérdésekre. Kelemen Elemér, a Somogy megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet igazgtója Benda Kálmán: Az iskolázás és az írástudás a dunántúli parasztság körében az 1770-es években, valamint Kanyar József: Középiskola és középfokú oktatás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században című tanulmányaihoz szólt hozzá. A Somogy megyei levéltári évkönyv-sorozat mások által is sokszor méltatott és elismert érdeme, hogy már csaknem egy évtizede ösztönzője a helyi ill. regionális művelődéstörténeti kutatásoknak is. E kutatások eredményeinek közzététele adja — a meghatározó gazdaságtörténeti karakter mellett — az évkönyvek profiljának másik jellemző vonását. Ezt a megállapítást egy rögtönzött statisztikai elemzéssel is alátámaszthatjuk: a nyolc kötetben eddig megjelent 91 tanulmány közül 42 gazdaságtörténeti, ill. 20 művelődéstörténeti dolgozattal találkozhattunk; ez utóbbi tehát az összes közlemény 21,9 százaléka, ami a hazai történeti irodalomban - az utóbbi években kimutatható fejlődés ellenére is - szokatlanul magas arány, s ez a szerkesztő személyes érdeklődési körén túlmutatóan problémaérzékenységét, iskolateremtő szándékát is jelzi. Hozzászólásomban a közelmúltban megjelent 8. kötet két - személyes okokból is nagy érdeklődéssel forgatott — művelődéstörténeti tanulmányához szeretnék megjegyzéseket, illetőleg némi kiegészítést fűzni. Bénda Kálmán „Az iskolázás és az írástudás a dunántúli parasztság körében az 1770-es években” c. tanulmánya azoknak a munkáknak a sorába tartozik, amelyeket a Ratio Educationis 200. évfordulója táján megélénkülő történeti érdeklődés és a szemléletmódjában, ill. módszereiben is megújuló történeti kutatás fontos eredményeiként tarthatunk számon. Benda Kálmán tanulmányának első részében ezeknek a helytörténeti kutatásoknak az eredményeit is felhasználva átfogó képet ad a dunántúli térség népoktatási helyzetéről - az iskolák és a tanítók számáról, a lakosság és a települések számához viszonyított arányairól; a tanítóság élet- és fnunkakörülményeiről; az iskolába járás arányairól, a tanítás tartalmáról — a Ratiot megelőző évekből. Benda azonban nem áll meg itt, és tanulmánya ezen a ponton válik izgalmas, módszertani szempontból is fölöttébb tanulságos kísérletté. A tények számbavétele és a helyzet áttekintése után ugyanis felteszi azt a súlyos kérdést, hogy milyen hatásfokkal is működött ez a 18. századi iskola, s egyáltalán, hogyan is állt a parasztság az iskola által közvetített - a hagyományos paraszti műveltségtől eltérő - műveltséggel, elsősorban az írás-olvasással. 376
