Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez

- elsősorban műveltségi tartalmat nyert, az intelligencia és műveltségi szintre alapozott, elkülönültséget feltételező fogalmat, tehát a korszak társaséletében szokásos megkülönböztetett figyelmet és megbecsülést élvező csoportot értünk (azaz a falu vagy kisváros orvosát, iskolaigazgatóját, tanárait, az állatorvost, a papot, a jegyzőt s a felszínen, a külső látszatra ezekhez csapódó, ezek esetleg kifinomultabb úri-értelmiségi modorát ellesni és sokszor utánozni igyekvő polgármestert, a városi tanács urait, a leggazdagabb polgárokat vagy éppen a legtehetősebb gazdákat és ezek együttes csoportját), mert e felszíni jelenségek mélyén a valós kapcsolatok, az érdekek azonossága és különbözősége másként rendeződött.

A valóságban ugyanis - a dolgok logikája folytán - a helyi tényleges gazdasági hatalmat kézbentartók (a helyi tőkés csoportok vezető családjai, az agrártőke leghatalmasabbjai vagy éppen a leggazdagabb tőkés bérlők) miközben fü- rösztöttók magukat a „művelt” társaság fényében, s miközben támaszkodtak annak simább modorára, elmésségére, kifinomult szokásaira, egyben fel is használták őket saját céljaik támogatására. Az értelmiségi rétegek (akikhez a fent említetteken kívül odatartozott az ügyvéd, a helyi „hírharsona” szerkesztőgárdája, a közigazgatás kvalifikáltabb hivatalnok garnitúrája stb.) - a dolgok sajátos logikája folytán - nagyonis „odafigyeltek” a gazdaság és politika helyi potentátjaira, s hogy „kiérdemeljék” azok bizalmát, olykor csupán „kitüntető mosoly”-át, hogy biztosítsák egzisztenciájukat, a maguk területén mindent megtettek annak érdekében, hogy a helyi gazdaságpolitikai intézkedések, a helyi társadalom- és szociálpolitika, a helyi művelődés- és általános kultúrpolitika legalábbis ne kerüljön ellentétbe a gazdasági politikai vezető körök érdekeivel. (Ily módon értelmezhető ebben a vonatkozásban a politika valóban a gazdaság koncentrált kifejeződéseként, így lesz a gazdasági-társadalmi élet vezető köreinek politikája uralkodó politikává.) Ilyen áttételek révén is determinálódiik az uralkodó politika a társadalmi struktúra hierarchiájának csúcsain elhelyezkedők alapvető gazdasági (osztály) érdekei által. És éppen az itt jelzett mechanizmusok révén érthető az is, hogy az uralkodó elitnek a gazdasági hatalmat kézbentartó csoportokon - mint az elit alapvető alkotó részén - kívül törvényszerűen járulékos és egyaránt nélkülözhetetlen alkotó részévé válik az a helyi politikai-közigazgatási hatalmat kézbentartó réteg is, s mellette a kultúr-művelődéspolitika helyi diktálóinak csoportja is, melyeknek egyedei maguk közvetlenül sem nem ipari, bank- vagy kereskedelmi tőkések, és nem is agrártőkések.

Az uralkodó elit kategóriája alapjában tehát politikai kategória, az uralkodó elit maga - funkcióját tekintve - politikai felépítményi képződmény.

E funkció ellátásához az a szerkezeti modell, amit vázoltunk, az a mechanizmus, amelynek folyamán a gazdasági elit az alapvetően meghatározó, adott konkrét időszakban és adott helyen az elitet alkotó csoportok mindinkább önállósuló mozgása révén módosulhat. Márkus László már idézett tanulmányában megállapítja, hogy a Horthy-korszakban - s különösen a 30-as évek folyamán - az uralkodó elit vezető erejévé a tőke és az arisztokrata nagybirtok bizonyos mértékű háttérbe szorításával mindinkább az úri középrétegek, az agrárius fajvédő dzsentri-dzsentroid iközépbirtokos, katonatiszti, államhivatalnoki rétegek váltak.

Ügy látjuk, még inkább így volt az a vidék esetében. Itt a finánctőke közvetlen politikai befolyása, már csak jelenlétének korlátozottabb mértéke révén is kisebb, s eleve nagyobb szerephez jutottak a birtokos osztály különböző rétegeinek vezető csoportjai. Néhány megyében a konzervatív arisztokrata nagybirtok