Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
hetnek ezen a területén a művelődési központok, szakszerevezeti művelődési házak, a HNF, de az ipari üzemek maguk is. A munkásművelődés színvonalának emelésében jelentős feladatot vállalnak és a maguk sajátos eszközeivel új formákat dolgozhatnak ki a közgyűjtemények - a könyvtárak, a levéltárak és a múzeumok is. A három kulturális intézmény között speciális helyet foglalnak el a levéltárak. A könyvtárakkal és a múzeumokkal szemben a levéltárak nem biztosíthatnak olyan széleskörű, nagy tömegek számára is bármikor hozzáférhető művelődési lehetőséget, mint a másik két intézmény. A levéltár zártabb tudományos intézmény, mely a helytörténeti kutatás szolgálatában áll, a helytörténeti tudományos kutatás bázisintézménye. Ez a tény behatárolja a lehetőségeit és egyúttal mghatározza azokat a feladatokat is, amelyeket ezen a területen végeznie kell. A levéltáraknak a munkásművelődés területén végzett munkáját két alapvető csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartozik: az ismeretterjesztés - itt a köztörténet, elsősorban a helytörténeti ismertetésre gondolok. De feltétlenül fontosnak tartom a másodikat is, a módszertani szakmai segítségnyújtást a politikai és tömegszervezeteknek, vagy az üzemek részéről megmutatkozó igényeknek. Az első esetben természetesen a levéltáraknak kell kezdeményezően fellépniük, a második esetben pedig alkalomszerűen kapcsolódhatnak be a munkába. Somogy megyében a levéltár és az ipari üzemek között már évek óta rendszeres és jó kapcsolat alakult ki. A közvetítő szerepet a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa, a Latinca Sándor megyei Művelődési Központ, az Élelmiszeripari Üzemek Szakszervezetének Művelődési Háza, valamint az iparágak megyei szakszervezeti bizottságai, az üzemi, párt- és szakszervezeti bizottságok töltötték be. Levéltárunk széleskörű közművelődési tevékenységet végzett korábban és végez ma is. Például minden évben részt veszünk az évfordulók megünneplésében; előadásokat tartunk különböző fórumokon kiállításokat rendezünk; más intézmények vagy vállalatok kiállításainak elkészítjük a forgatókönyvét stb. Az ilyen vonatkozású munkánk tehát nem volt ismeretlen akkor sem, amikor az ipari üzemek részéről fokozott igény jelentkezett a politikai és kulturális rendezvényeik színvonalas lebonyolításában. A kezdeti időben — kb. 4—5 évvel ezelőtt - csak alkalmanként kérték a segítségünket. Részt vettünk pl. a felszabadulás 30. évfordulójára „Szabadság, tégy gazdaggá minket!” címmel szervezett rendezvénysorozaton: a vetélkedők kérdéseinek összeállításában és a zsűrizés munkájában, az üzemekben felállított kiállítások megrendezésében, a szocialista brigádvetélkedők lebonyolításában. A későbbiekben azután már politikai és szakszervezeti továbbképzéseken is tartottunk előadásokat a titkárok és kultúrfelelősök számára. Ezek az alkalmak lehetőséget adtak arra, hogy személyes kapcsolatokat teremtsünk az üzemek vezetőivel és munkásaival is. A továbbképzéseken sor kerülhetett a történelmi kérdések megvitatására éppen úgy, mint a mai élethez szorosan kapcsolódó, de végülis a jövő történelme számára íródó dokumentumok: brigádnaplók, krónikák stb. készítésének a megbeszélésére. A munkások nagy örömmel fogadták a szakemberek jótanácsait, útbaigazításait, hiszen - mint számtalanszor kiderült - nehezeen boldogulnak az írásbeli feladatokkal. Ugyanakkor az ilyen alkalmakat kitűnően felhasználhatjuk arra is, hogy az üzemi munkásokban és alkalmazottakban újra kialakítsuk az írott dokumentumok iránti tiszteletet, amely az egyre duzzadó, növekvő bürokrácia korszakában erősen megcsappant. A többszöri találkozások, a kölcsönös ismerkedés egymás munkájával azt eredményezte, hogy a levéltár önálló kulturális program kidolgozására is vállalkozhatott. Az utóbbi időben egyre gyakrabban előfordult, hogy a levéltár igazgatóját, vagy levéltárosait egy-egy történelmi előadás megtartására kérték fel. Az előadások témáját a magyar történelem kiemelkedő eseményei: pl. a Rákóczi-szabadságharc, a 48-as forradalom, a Tanácsköztársaság stb., vagy megyénk, esetleg városunk története jelentette. Előadások hangzottak el Kaposvár egyes nagyüzemeiben és a járási székhelyek üzemeinek a munkásai előtt is. Az ilyen programok közül csak néhányat említenék: a Kaposvári Textilművekben a vállalat szakszervezeti bizottsága találkozót szervezett a levéltár dolgozói és a fizikai munkások között. A több órás rendezvény során először a levéltár igazgatója tartott előadást a megye történetéről, majd a levéltárosok ismertették a szocialista brigádok történetének megírásához és az üzemi krónikaíráshoz szükséges tudnivalókat. Ezt követően beszélgetés kezdődött a munkások és a levéltárosok között a gyakorlati munkáról: hogyan készíthetik el a brigádtörténeteket, az üzemi krónikát és vita alakult ki a brigádnaplók tartalmi és formai kérdéseiről. Igen jól sikerült és eredményes találkozó volt a kaposvári Kefe- és Műanyagipari 368
