Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
pen elemek - politikai mozgása vizsgálatának, a szélsőjobboldali mozgalmak 30-as évekbeli előretörése szempontjából. A pártpolitikai viszonyok elemzésekor a két világháború közötti korszakban a szocialista munkásmozgalom szempontjából új motívumok jelentkeznek. A Kommunisták Magyarországi Pártja az 1921. évi III. te. alapján törvényen kívül helyezve, illegálisan folytatta tevékenységét, minden esetleges megmozdulására éberen őrködött a politikai rendőrség. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt működését viszont engedélyezte a rendszer, s ilymódón a baloldali, szocialista érzelmű szervezett munkásságnak az egyetlen legális tömegpártja volt. Vele szoros együttműködésben állottak a munkásság szakmák szerinti szervezését végző és gazdasági érdekvédelmét ellátó tömegszervezetei, a szakszervezetek. A KMP és az MSzDP helyi erőinek, működésüknek bemutatása a maga súlyának megfelelő helyet kell, hogy kapjon a politikatörténeti tanulmányban. A munkás- mozgalomban korábba'n is ismert módszerek, agitációs formák egészülnek ki a korszak jellegzetességeihez idomuló új módszerekkel és formákkal: kulturális mozgalmak, oktató-nevelő munka (ismeretterjesztő előadások intézményesített formákban), énekkarok, irodalmi estek, matinék, szavaló kórusok, színjátszóik működése, a mozgó könyvtár; a munkás sportélet és a politikai munka egyik jellegzetes formája a turisztika, a tanulmányi kirándulás stb. A Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek kulturális nevelő munkáját is rendkívül szigorúán ellenőrizték a rendőrhatóságok, így ez utóbb említett megmozdulások részben arra is módot adtak, hogy a rendőrségi ellenőrzéstől kissé függetlenítsék magukat. A munkásmozgalom szervezettségétől függő munkamódszereinek, cselekvési formáinak bemutatásán túl természetesen azt is elemezni kell a helytörténet írójának, hogy milyen tartalmi megújhodást tapasztalhatunk korszakunkban a korábbiakhoz képest, hogy milyen új tartalom tölti meg az új szervezési-szervezeti formákat. Külön figyelmet kell fordítania a helytörténésznek főként a kis- és középpolgárság egyes rétegeit tömörítő baloldali ellenzéki pártokra. Ezek a nehéz politikai viszonyok közepette is őrizték még a polgári progresszió liberális demokratizmusának hagyományait, s bár politikájuk hatékonysága a korszak egészében nem volt átütő, küzdelmeik eredménye mégis sokszor kimutatható a városi politika néhány motívumábán. Érdemes felfigyelni az ifjúsági mozgalmakra, az ifjúság szervezeti életére is. A munkásifjúság megnyerése egyaránt érdeke volt természetesen a szociáldemokrata és a szakszervezeti mozgalomnak, valamint az állami vagy egyházi szervezeteknek, és szélsőjobboldali politikának is. Ez utóbbi főként az egyetemi mozgalmakban hatott, de a 30-as évek végén már, majd a háború alatt az egyetemi ifjúság soraiban is fogadtatásra talált a baloldal, a munkásmozgalom. A város politikai életének feltárásában helyet kell, hogy kapjón a helyi adminisztráció személyi összetételének, a 20-as és a 30-as években beállott változásoknak a vizsgálata, valamint a városi tisztviselői kar politikai magatartásának számbavétele is. A kérdéseket, szempontokat természetesen lehet szaporítani, de talán felesleges, hiszen a források maguk vetnek fel új és új szempontokat, kérdéseket és válaszokat, s végül is az élet tarkaságát, sokszínűségét előregyártott kérdésekkel szegényítenünk nem szabad. A felsoroltak csak szempöntok, javasolt kérdések, alkalmazásuk során nem merevedhetnek sémává. Az, hogy milyen ele34
