Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Takács Éva: A Somogy megyei erdők törzskönyve
A SOMOGY MEGYEI ERDŐK TÖRZSKÖNYVE TAKÁCS ÉVA Az 1978. évi erdőtörvény végrehajtásának, az erdők feletti állami felügyelet biztosításának hatékony eszközét láthatjuk az erdők nyilvántartási törzskönyvében. Mint ahogy a törzskönyv elkészítéséről szóló földművelődésügyi miniszteri utasítás is egyenes következménye a törvénynek. Rovatait úgy állították össze, hogy az oda bejegyzett adatok alapján az állam „biztos alapon teljesíthesse” a törvényben előírt felügyeleti kötelességeit és ha arra szükség volt - akár az „erdőbirtokosokkal szemben” is érvényesíthesse — a törvényben biztosított felügyeleti jogát. Bár az erdőtörvény rendelkezései a magánerdőkre nem vonatkoztak, az a tény azonban, hogy a törzskönyvben a magánkézen lévő erdők bejegyzésére is biztosítottak lehetőséget, azt a tendenciát tükrözi, hogy a lehetőségekhez képest mind nagyobb mértékben növelni kívánták az állam befolyását az erdőgazdálkodásra. A törzskönyv négy alapvető szempontból tartalmazza az erdőkre vonatkozó adatokat. A tulajdonos nevének a feltüntetése mellett elsősorban a talaj minősége szerint megkülönböztet véderdőt, futóhomokon álló erdőt, feltétlen erdőtalajon álló erdőt és nem feltétlen erdőtalajon álló erdőt. Az állami felügyelet, ill. az erdők fenntartásának kötelessége csak ez utóbbi esetben volt vitatható. Ha ugyanis az erdő más művelési ágra is alkalmas, tehát nem feltétlenül erdőgazdálkodásra megfelelő talajon állt és magántulajdonban volt, az erdészeti hatóságok törvényes eszközzel nem akadályozhatták meg a művelési ágváltozást, vagyis az erdő kiirtását sem. A későbbi időkben a talajminőség megállapításánál is adódott lehetőség arra, hogy a tulajdonos megpróbáljon kitérni az állami beavatkozás elől, illetőleg az erdészeti hatóságok felügyeleti körükbe vonjanak magánkézen lévő erdőterületeket is. A második összefoglaló rovat a fanemek feltüntetésével mutatja az erdőterületeket a törzskönyvben. Ezeket az adatokat természetesen csak nagyvonalúan kezelhetjük, mivel - ismerve a korabeli gyakorlatot2 - a fanemek megoszlását nagy területekre átlagolva állapították meg. Az erdők faállománya változásának tendenciáját mindenesetre ezekből az adatokból is megállapíthatjuk. A törzskönyv csak három alapvető fanemet különít el: tölgy, bükk- és más lomberdő és fenyő. A tulajdonos minősége volt a harmadik szempont, amelynek alapján elkülönítették az erdőket a törzskönyvben. Erdőfelügyeleti szempontból megkülönböztettek olyan erdőket, amelyek az erdőtörvény rendelkezései alapján rendsze349