Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Takács Éva: A Somogy megyei erdők törzskönyve

A SOMOGY MEGYEI ERDŐK TÖRZSKÖNYVE TAKÁCS ÉVA Az 1978. évi erdőtörvény végrehajtásának, az erdők feletti állami felügye­let biztosításának hatékony eszközét láthatjuk az erdők nyilvántartási törzs­könyvében. Mint ahogy a törzskönyv elkészítéséről szóló földművelődésügyi mi­niszteri utasítás is egyenes következménye a törvénynek. Rovatait úgy állították össze, hogy az oda bejegyzett adatok alapján az állam „biztos alapon teljesít­hesse” a törvényben előírt felügyeleti kötelességeit és ha arra szükség volt - akár az „erdőbirtokosokkal szemben” is érvényesíthesse — a törvényben biztosított felügyeleti jogát. Bár az erdőtörvény rendelkezései a magánerdőkre nem vonat­koztak, az a tény azonban, hogy a törzskönyvben a magánkézen lévő erdők bejegyzésére is biztosítottak lehetőséget, azt a tendenciát tükrözi, hogy a lehető­ségekhez képest mind nagyobb mértékben növelni kívánták az állam befolyását az erdőgazdálkodásra. A törzskönyv négy alapvető szempontból tartalmazza az erdőkre vonat­kozó adatokat. A tulajdonos nevének a feltüntetése mellett elsősorban a talaj minősége szerint megkülönböztet véderdőt, futóhomokon álló erdőt, feltétlen erdőtalajon álló erdőt és nem feltétlen erdőtalajon álló erdőt. Az állami felügye­let, ill. az erdők fenntartásának kötelessége csak ez utóbbi esetben volt vitat­ható. Ha ugyanis az erdő más művelési ágra is alkalmas, tehát nem feltétlenül erdőgazdálkodásra megfelelő talajon állt és magántulajdonban volt, az erdészeti hatóságok törvényes eszközzel nem akadályozhatták meg a művelési ágváltozást, vagyis az erdő kiirtását sem. A későbbi időkben a talajminőség megállapításánál is adódott lehetőség arra, hogy a tulajdonos megpróbáljon kitérni az állami be­avatkozás elől, illetőleg az erdészeti hatóságok felügyeleti körükbe vonjanak ma­gánkézen lévő erdőterületeket is. A második összefoglaló rovat a fanemek feltüntetésével mutatja az erdő­területeket a törzskönyvben. Ezeket az adatokat természetesen csak nagyvonalúan kezelhetjük, mivel - ismerve a korabeli gyakorlatot2 - a fanemek megoszlását nagy területekre átlagolva állapították meg. Az erdők faállománya változásának tendenciáját mindenesetre ezekből az adatokból is megállapíthatjuk. A törzs­könyv csak három alapvető fanemet különít el: tölgy, bükk- és más lomberdő és fenyő. A tulajdonos minősége volt a harmadik szempont, amelynek alapján elkü­lönítették az erdőket a törzskönyvben. Erdőfelügyeleti szempontból megkülön­böztettek olyan erdőket, amelyek az erdőtörvény rendelkezései alapján rendsze­349

Next

/
Thumbnails
Contents